Lassan járj, tovább élsz

Mindenkinek megvan a saját kedvenc ideális tempója. Ami az egyik embernek gyors, az lehet egy másiknak lassú. Nem vagyunk egyformák.

Én már régebben észrevettem, hogy ha sietek, kapkodok, akkor kibillenek a középpontomból, és rosszabbul teljesítek, többet hibázok. Mások pedig lehet, hogy éppen akkor tudnak csúcsteljesítményt nyújtani, ha száguldás közben teszik azt.

Mégis azt vallom, hogy élni sokkal egészségesebb egy lassúbb tempóban.

Ha rohanunk, az sokkal jobban igénybe veszi a szervezetünket, sokkal több energiára van szükségünk a sebesség megtartásához, és ezzel gyorsabban „elhasználódunk”. Arról nem is beszélve, hogy száguldás közben valamiért sokkal nehezebb észrevenni az élet napos oldalát, mint lassabban járva. És ha nem a napos oldalt látjuk, akkor előfordulhat, hogy az a boldogságunkra is hatással lesz.

A világ egyre gyorsabbá válik, és nagyobb sebességeket követel tőlünk. A nagyvárosokban ez jobban látszik, mint vidéken, de mindenhol jelen van. Mi pedig szinte észrevétlenül is beleállunk a külsőleg diktált tempóba. És itt, ezen a ponton lehetne egy csöpp időt szakítani arra, hogy elgondolkodjunk.

Lehetünk gyorsak, száguldhatunk ezerrel, teljesíthetünk erőn felül, kapkodhatunk, rohanhatunk, de tényleg jó ez nekünk?

Több időnk marad így önmagunkra?

Marad így időnk önmagunkra? 

Tudunk így boldogok lenni?

Megéri?