Nőnapról nőnapra

Nőnap van. 

Mostanában nagy divat, hogy mindenfélének van világnapja. A madaraknak, a fáknak, az erdőnek, betegségeknek, egészségnek, békének és bárminek is van világnapja.

A nőnap az kicsit más. Annak sokkal mélyebbre nyúlnak a gyökerei, és még olyan világban kezdték ünnepelni, amikor nem volt minden egyébhez is rendelve nap. A nőnap szorosan összefűződik a nők jogaival. Az egyenjogúsággal. És már oda is értünk a lényeghez.

Mi, nők kiharcoltuk az egyenjogúságot. Ezzel együtt megkaptuk azt is, hogy férfiként viseljünk el mindenféle terheket. Lehetünk családfenntartók, végezhetünk férfias tevékenységeket, és férfiasan helytállhatunk, ha úgy adódik. De ez a nap valahogy elveszítette már az eredeti fényét.

Mert közben elfelejtettünk nők lenni…

A nagy férfiasságunk közepette elfelejtettünk igazi nőként öltözködni, viselkedni, kinézni. Az egyenjogúságért cserébe odaadtuk a nőiességünket. Persze nem mondtunk le róla, csak nem érünk rá nőnek lenni. És talán már nem is annyira divat.

Azt gondolom, hogy ha már itt van ez a nőnap, akkor kezdjünk vele valamit. Vigyünk bele fényt. Talán ezen a napon kellene előhívni magunkból a nőt. Öltözzünk szoknyába, mozogjunk nőiesen, viselkedjünk nőként. Ébresszük fel magunkban a női kisugárzást.

Legyünk ezen a napon csak nők.

Legyünk csak egyszerűen nők. 

Hagyjuk kibontakozni, ami belülről jön. Próbáljunk meg ezen az egy napon elhagyni minden férfias gesztust. Tudom, már belénk rögzült. De csak egy napra… 

Lehet, hogy még a férfiak is észreveszik nőiességünket, és ők is előkeresik magukban a férfit. Sokszor, amikor a nő viselkedik férfi módra, akkor a férfiak oda se férnek a saját helyükre. 

Vegyük ezt is észre.

Arra kérem minden nőtársamat, hogy próbáljunk meg néha igazi NŐK lenni.

Legyen ez a mai nap egy olyan nap, amikor nem számít, hol tart a világ, amikor nem számít, hol vagyunk benne, csak egyszerűen engedjük meg magunknak, hogy nők legyünk.

Legalább egy napra.

Legalább nőnapon.