Ha Washingtonban új lesz a seriff

Brüsszel és Berlin tombol: J.D. Vance, az USA alelnöke a müncheni biztonsági konferencián az ott ülő politikai előkelőségek szemébe mondta: „Ha önök a saját választóiktól félnek, akkor Amerika semmit nem tud önökért tenni.” Mert felháborította, hogy a konferenciára meg sem hívták azokat a pártokat, vezetőket, országokat, amelyeknek más a véleményük a világ dolgairól, mint az európai liberális elitnek. Ha mást gondolnak az orosz-ukrán háborúról vagy a migrációról. 

J.D. Vance – hivatkozva a megelőző napi müncheni merényletre – feltette a kérdést: „Hányszor kell még az ilyen borzalmas merényletet elszenvednünk, mielőtt irányt változtatnánk, és a saját civilizációnkat egy más, egy új irányba vezetnénk? Egyetlen választópolgár sem azért járult az urnákhoz, hogy arra szavazzon, hogy bevándorlók millióinak kaput nyissunk.”

Gyakorlatilag idemásolhatnám az alelnök komplett beszédét, amiben őszintén azt a kérdést tette fel, hogy milyen demokrácia az, ahol azt üzenjük több millió szavazónak, hogy az ő félelmeik, reményeik érdektelenek. Szólt ez Németországnak, de Európa vezetőinek is, akik pártokat, parlamenti frakciókat fosztanak meg a képviselet jogától, mondván, hogy azok szélsőjobb- vagy baloldaliak. Ha valakik, mi értjük ezt, hiszen a Fidesz-kormányt és vezetőjét, Orbán Viktort éppen ezért igyekszik az Unió – országok sorának drukkolásával – kizárni az „igazi demokraták” soraiból. Georgia Meloninak is meg kellett hunyászkodnia az EU előtt, Ukrajna előtt, hogy legalább látszatra befogadja ez a mindenkinél minden jobban tudó liberális gárda.

Hogy Vance beszéde hatással volt egy sor nyugati újságíró számára, azt mi sem jellemzi jobban, mint hogy a Die Welt vasárnapi számában elismerték, az USÁ-n kívül másnak is szokása beavatkozni más országok ügyeibe. Például „az EU szankciói Lengyelország és Magyarország ellen direkt beavatkozás ezen országok belügyeibe, mert ők a jogállamiságon mást értenek, mint a brüsszeli EU-központ.” 

Már rég illő lett volna erre rájönni az USA alelnöke nélkül is. Ne legyünk azért hurrá-hangulatban: sem Brüsszelben, sem Berlinben nem fog megváltozni semmi addig, amíg ez a liberális elit ott az uralkodó. Vance figyelmeztetése ellenére felállva ünnepeltek egy gyakorlatilag bukott – magát politikusnak tekintő – színészt.

Münchenben történt más is. Az USA egyértelművé tette az európai vezetők számára, hogy – miután három évig semmit nem tettek a béke érdekében – nem lesz helyük még a macskaasztalnál sem az orosz-ukrán háborús tárgyalásokon. A felhördülés persze óriási. Ha annak idején durván nem megtámadják Orbán Viktor béketörekvéseit, hanem mögé álltak volna, nem jutnak idáig. Mert ez persze azt is jelenti, hogy az USA rendezni akarja a kapcsolatait Oroszországgal. Politikailag és gazdaságilag is fontos ez a számukra. Mintha megint csak Orbán Viktort hallanánk.

Európa is rádöbbenthetne végre, hogy – ahogy J.D. Vance mondta – Washington városában egy új seriff vette át a vezetést.