Félbemaradt dolgaink

Amikor elkezdjük kitakarítani a szőnyeg alatt felgyülemlett kupacot, akár érdekes dolgokra is bukkanhatunk. Találhatunk ott félbemaradt dolgokat. Hogy mire is gondolok?

Például félbemaradt gyerekkori álmok, félbemaradt és nem megélt vágyak, félbemaradt játékok vagy játszmák, félbemaradt mondatok, és kimondatlan szavak tömkelege.

Ezek hosszú ideig csak gyűlnek és láthatatlanul is nyomják a lelkünket, tapinthatatlanul (vagy tapintatlanul?) is ott vannak bennünk, és ha észrevétlenül is, de nehezítik a mindennapjainkat.

Mit lehet tenni, ha rájuk bukkanunk?

Éljük meg a gyerekkori álmot. Valósítsuk meg bátran, nem baj az sem, ha más térbe helyezzük, és más módszereket használunk, mint akkor tettük volna. Lényeg a megvalósítás, a vágy kiélése. Ne foglalkozzunk azzal sem, ha közben mások furcsán néznek ránk. 

Vegyük elő régi vágyainkat, és vizsgáljuk felül. Akarjuk-e még? Ha nem, akkor köszönjünk el tőlük és engedjük szélnek. Ha igen, akkor valósítsuk meg. 

A játékokat és a játszmákat játsszuk végig. A kimondatlan szavakat mondjuk ki. Az sem baj, ha csak mi halljuk, akinek szólt volna, az nem. Nem mások lelkét nyomja, hanem a miénket. Mondjuk ki, hangosan, magunk megnyugtatásáért. Lehet hülyeségnek hangzik így, de próbáljuk ki, mert működik…

Amikor végigjátszottuk, megvalósítottuk, megéltük, kimondtuk mindazt, ami félbemaradt, csodálatos változásokat észlelhetünk.

Ne higgy nekem, próbáld ki.

Működik.