A két csizma csapdájáról

Orbán Viktor interjút adott a svájci Neue Zürcher Zeitungnak. Ez az újság – NZZ-nek nevezik – egyike Európa legtekintélyesebb politikai fórumának. A szokatlanul nagy terjedelmű interjú már önmagában bizonyítja, hogy a magyar kormányfő, aki a leghosszabb ideje vezető az Európai Unióban, megkerülhetetlen véleményformáló politikus. 

Az első kérdés természetesen Trump új elnöksége volt, ismerve Orbán Viktor és Trump-barátságát. Hogy mit jelent Trump Magyarországnak. „Brüsszel és Washington nyomása alatt álltunk – válaszolta a miniszterelnök –, és ha egy tízmilliós ország mellén két csizma tapos, akkor ezt alig tudja túlélni. Mi voltunk a Nyugat fekete báránya. Amit Trump most tesz, abból kiderülhet, hogy amit az elmúlt tizenöt éveben végeztünk, az a jövő. Örülünk és megkönnyebbültünk.”

Remélhetőleg az amerikai csizma nyomása lekerülhet az országról. Marad Brüsszel, ahol nehezebbnek tűnik a változás. Szinte minden lényeges kérdésben – a gazdasági versenyképességet kivéve – más álláspontot képviselünk, mint az Unió vezetése. A migráció támogatása, a gender-őrület, az ukrán háború esztelen támogatása mind-mind olyan témakörök, amelyekben nincs egyetértés az Unióval. 

Az agyonkoptatott demokráciajajongásról, a jogállamiság sajátos brüsszeli értelmezéséről, vagy az EU-s pénzeink visszatartásáról már ne is szóljunk. Hogy hogyan sikerül – ha nem is lerúgni, de félretolni – az ország mellén még ott térdeplő brüsszeli csizmát, az nem lesz kis feladat. Még a nagy rutinnal politizáló magyar miniszterelnöknek sem.

Valami halvány reményt adhat, hogy a hónap végi német választások után Friedrich Merz, a CDU elnöke lehet a kancellár. A minapi CDU választási nagygyűlésen a Merz által meghirdetett új német kormányprogram sok mindenben hasonló az orbáni politikához: az illegális migráció leállítása, a genderezés mellőzése, gazdaságserkentő intézkedések, a brüsszeli bürokrácia megfékezése – ez számunkra is kedvező lehet. Nincs egyetértés ugyanakkor az ukrán háború megítélésének, fegyveres támogatásának ügyében. Itt Merz az ismert brüsszeli ostobaságot – fegyverszállítások az utolsó ukrán katonáig – követi. Talán mire hatalomra kerül – ez májusnál előbb nem nagyon lesz, a szokásos német koalíciós huzavona miatt –, addigra Trump és Putyin valamiféle megegyezésre juthat a háború ügyében. Ha ezután fegyver nem is, de európai pénz biztosan tovább ömlik majd Ukrajnába. Mert valamilyen furcsa érdekből az Unió úgy látja, hogy nekünk, uniós tagoknak kell újjáépíteni a totál csődbe került országot.

Orbán Viktor az NZZ-interjúban optimista, hogy a háború befejezése után az EU parlamentben létrejöhet egy jobboldali, konzervatív fordulat, és majd más szelek fognak fújni Brüsszelben. Ez nehezen képzelhető el, miután a Néppárt vezető ereje, a német CDU és CSU Berlinben kénytelen lesz a szocdemekkel kormányozni. Ha pedig ott fekete-vörös koalíció áll össze, akkor az Unióban Weberéknek is kötelező lesz a „demokratikus” csizma rajthagyása Magyarországon.