Játékos gondolatok

A játék önmagában sokféle lehet. De igazából önmagunkért játszunk. Vagy azért, hogy győztesekké váljunk, vagy azért, hogy igazi önmagunkká váljunk.

Én nem azonosítanám a versengéssel. A szenvedéllyel sem.

A játék valami olyan, ami belőlünk indul ki, amit ki szeretnénk próbálni, amibe szívesen beleállnánk, de nem merünk. A játék egyfajta szerepvállalás. Kevesebb kockázattal jár, mintha élesben tennénk meg.

Hogy mire is gondolok? Például eljátszunk egy gondolattal, mi lenne ha… és játékban megéljük. Megélhetjük ténylegesen is, és úgy is, ahogy álmainkban szerepel. Játszhatunk külső szabályok szerint is, de mi, magunk is alakíthatjuk a szabályokat. A játékban megélhetjük álmainkat, vágyainkat. Lehetünk királylány, hadvezér, autószerelő, tündér vagy bárki. A játékban nincs határ.

A játékban az a jó, hogy bármikor abbahagyhatjuk, és bármikor kiléphetünk belőle.

A legnagyobb játékosok a gyerekek, akik saját jövőjüket igyekeznek eljátszani. Sajnos a legtöbb ember a gyerekkorból való kilépés után elfelejt játszani. Pedig a játékosság nem egyenlő a komolytalansággal. A  játék ad egyfajta örömérzést. Amikor megéljük szívünk vágyát, az akkor is boldogsággal jár, ha nem élesben tesszük… 

Az élet könyörtelenül is a nyakunkba omlik, de mindig akad egy kis szabadidőnk, amit bármivel megtölthetünk. Megtölthetjük kesergéssel, megtölthetjük plusz munkával, sporttal, semmittevéssel, de játszhatunk is. Nem versengésre gondolok, hanem eljátszani valami olyant, ami bennünk van. Akiben megmarad a játékosság, az tapasztalataim szerint kevésbé lesz megkeseredett, inkább a vidám pajkosság tölti be a lelkét. Aki nem felejt el játszani, az az élet nehézségeit is könnyebben átvészelheti. De lehet választani, kinek mi a szimpatikusabb.

Én szeretek játszani. Bárhol bármit. Szerintem a játék az élet egyik esszenciája.

Ti hogy vagytok ezzel?