Mozgalmas politikai év vár ránk

Európa azon tanakodik, hogy ez csak egy trumpi geg, vagy lehet-e valami mögötte. Ha megnéznék egyszer a térképet úgy, ahogy a világot az USÁ-ból lehet látni, akkor megértenék Trump tervét. Nem Grönland állítólagos ásványkincsei, hanem a sziget geopolitikai helyzete az oka a vételi ajánlatnak.

Az USÁ-ból nézve ugyanis Oroszország, de a keleti partról még Japán, Kína is a legrövidebb úton Grönlandon, onnan a sarkkörön át érhető el. Rakétákkal, hajóval, repülőgépekkel is. Trump jól tudja, hogy Oroszországból nézve ugyanez a helyzet. Az onnan esetlegesen induló interkontinentális rakétákat pedig jobb már Grönland felett lelőni, mielőtt elérnék New Yorkot vagy Washingtont. De Grönlandból lehet a leginkább ellenőrizni az egyre fontosabb sarkvidéki energia-lelőhelyeket, és a Jeges-tengeren át a Csendes-óceánig vezető – a ma már jól járható – kereskedelmi hajóutat is.

Érdemes néha a világot más szemmel is nézni, nemcsak Brüsszelből vagy Berlinből rácsodálkozni, hogy miért látja másképp az USA a világpolitikát. Nekik sokkal fontosabb Kanada vagy Grönland, mint Ukrajna. Ha jó belegondolunk, akkor Ukrajna már Európának sem olyan fontos, mint azt Varsóból vagy éppen Párizsból hiszik. Egy sor direktebb ütközőpont alakult ki az utóbbi időben – gondoljunk csak a majd ezer kilométeres finn-orosz határra, ami ma már NATO-orosz határ is. 

Pechjére Ukrajna Moszkvához van nagyon közel, meg a krimi-szevasztopoli orosz hadikikötőhöz. Trump látja, hogy az USÁ-nak csak kidobott milliárdokat jelent Ukrajna. Politikai cinizmussal nézve: ami leszolgált fegyvert el akartak adni az ukránoknak, európaiaknak, azt már eladták.
Magyarországról nézve kisebb a világ. Nekünk itt az unió meg a keleti kapcsolatok. A Trump-kormány, és majd a tavasszal belépő új német vezetés sokat javíthat országunk gazdasági helyzetén. 

Ha a németekkel nem is lesz jobb a pártkapcsolatunk, egy javuló német gazdasággal annál inkább jól járhatunk. Ha hozzávesszük, hogy Ausztriában is sikerül Herbert Klicklnek elfoglalnia a kancellári széket, akkor Szerbia, Szlovákia, Ausztria és a régi-új elnökkel Horvátország is jó szomszédunk lesz. És ez – egy befejezett ukrán háborúval – mindenképpen jót tesz a gazdaságunknak. 

Úgyhogy semmi nem mutat arra, hogy előrehozott választásokat kellene rendezni nálunk. Nagy reménye ne legyen hát egyetlen ellenzéki pártvezérnek sem. Különösen Magyar Péternek kellene elgondolkoznia azon, hogy nem olyan egyszerű csak úgy beleválasztódni a miniszterelnöki székbe. Ez a feladat nagy politikai tapasztalatot igényel. Ezért nem ez a funkció az, amit elég lenne csak a Karmelitában évekig inasként tanulgatni.