Év végi német izgalmak

A német politikai életben nem először fordul elő, hogy egy kancellár arra kényszerül, hogy lemondjon a posztjáról. Olaf Scholz kormányfő döntése keményen érinthet bennünket is. Mert míg a magyar-német gazdasági kapcsolatok változatlanul működőképesek, addig a politikai kapcsolataink talán soha nem voltak ilyen mélyponton. Február 23-án lesznek az új választások, és amíg nem áll fel egy új kormány, addig marad Scholz az ügyvezető kancellár. 

A jelenlegi pártviszonyok szerint a következő kancellárt Friedrich Merznek fogják hívni, aki a Kereszténydemokrata Unió (CDU) elnöke. Egyedül nem fog tudni kormányozni, de hogy ki lesz a koalíciós partnere, az ma még kiszámíthatatlan. A legnagyobb esélye erre éppen a szociáldemokratáknak (SPD) van. Furcsa helyzet, mert a szocdemek kancellárjelöltje újra Olaf Scholz. Ha veszít Merz ellenében, akkor minden bizonnyal nem vállal majd kormányzati feladatot. 

Hogy Friedrich Merz mi újat hoz Európának, az még talány. Határozottabb vezető Scholznál, és a legutóbbi beszédében egyértelművé tette, hogy az európai gazdaság megerősítését kívánja elérni. Mégpedig igen kemény reformokra kényszerítve az Ursula von der Leyen vezette EU Bizottságot. Ha valóban akarja, meg is tudja tenni. Von der Leyen a CDU tagja, de a bizottságban is a 27 biztosból 14-nek a pártja a néppárti frakcióban ül. Az EU Parlamentben pedig a legerősebb a néppárti frakció, CDU-s Manfred Weber vezetésével. A frakció meghatározó pártjai pedig a CDU és a CSU. Vagyis az igazi hatalom a CDU elnökének, Merznek a kezében lesz. 

Ha ő az európai és a német gazdaságra koncentrál – ehhez ért a legjobban –, akkor az mindenképpen jó irány lesz Magyarország számára is. Egybecseng ez a törekvése a magyar elnökség kezdeményezésére Budapesten elfogadott versenyképességi nyilatkozattal. Ugyanakkor Merz hajlamos ugyanazokat a liberáldemokrata lózungokat – jogállamiság, szélsőjobb, háború támogatás stb. – kritika nélkül átvenni, amivel a német és az európai politikusok évek óta üldözik a magyar kormányt. E téren tehát Merz részéről sok jóra nem lehet Magyarországnak számítania.

Talán változást hozhat ebben az a tény, hogy Orbán Viktor az EU Tanácsában – ahol végső soron a legfontosabb dolgok eldőlnek – a praktikusan, gazdaságban gondolkodó Friedrich Merz leendő kancellárral nagyon sok kérdésben egyet tud és fog érteni. Ezek a bizalmi helyzetek, értekezletek, a német és a magyar fél legtöbbször azonos érdekei, közelebb hozhatják egymáshoz a két vezetőt. És Merz az eddigi nyilatkozataiban – még a választás előtt sem – állt Harris mellé, mint azt Scholz tette. Donald Trump és Orbán Viktor kapcsolata is így sokat segíthet egy Merz-Orbán együttműködésben. 

Merz húsz évvel ezelőtt írt egy könyvet, azzal a címmel, hogy „Csak az maradhat fenn, aki változni képes” (Nur wer sich ändert, wird bestehen). Ha ezt komolyan gondolta, és mindkét vezető képes lesz a változásra, akkor talán bízhatunk egy jobb német-magyar kapcsolatban. Így legyen.