Adventi befelé tekintés

Változik a világ, változunk mi is, és velünk együtt változnak a szokásaink és az ünnepeink is. 

Az advent, ami eredetileg a befelé fordulás, és a várakozás időszaka lenne, mára elég hangosra alakult. Szinte versengés folyik, hogy minél jobban csilingeljen, csillogjon, villogjon, világítson minden. Adventi vásárok sokasága vonzza a tömegeket, ahol az árusok igyekeznek minél több portékát eladni.

A karácsonyi ajándékozás is átminősült. Leginkább a mennyiségről szól, és arról, hogy minél több, minél drágább ajándék legyen a fa alatt. 
De miközben futjuk a bevásárló köreinket, elfelejtünk befelé figyelni. Elfelejtünk odafigyelni magunkra, és ami még inkább hiányosság, hogy a másikra sem figyelünk. 

Szerintem az ajándékozás úgy lesz a legigazibb, hogy odafigyelek a másikra,
megfigyelem mi az, ami érdekli, 
mi az, amivel szívesen tölti az idejét, 
mi az, ami hiányzik neki, 
és megpróbálok olyan ajándékot keresni, aminek szívből tud örülni. 
Nem biztos, hogy ez drága,
nem biztos, hogy ezt venni kell,
de az biztos, hogy örülni fog neki. 

És valahol ez a cél, hogy amikor megkapja az ajándékát, akkor melegség költözzön a szívébe. Nem a felhalmozás a cél, hanem a boldogság.

Ma másról szól a világ, mint a nagyszüleink és a szüleink idejében, de az, hogy holnap miről fog szólni, az leginkább tőlünk függ…

Tőlünk függ, hogy milyenné válunk, és a világot milyen irányba változtatjuk.

Vegyük ezt észre, és alakítsuk tudatosan az életünket.

Alakítsuk tudatosan a jövőt.

Tőlünk függ…