Demokrácia – ahogy akarják
Amikor a nyugati médiában elhangzik a demokrácia varázsszó, az embernek az az érzése, hogy eddig fogalma sem volt ennek a szónak a valódi tartalmáról. Ahogy most a német tartományi és az osztrák parlamenti választások zajlanak e „demokrácia” jegyében, az megdöbbentő. Már láthattuk ennek jeleit előtte is bőven, lásd a lengyel PIS vagy a holland szabadságpárt (PVV) esetét, ahol a választáson legtöbb szavazatot szerző párt nem tudott kormányra kerülni, illetve a pátvezető nem lehetett miniszterelnök (Wilders a PVV-től). Türingiában már a tartományi parlament megalakulásának a szokásos menetrendjét is felrúgta a vesztes „demokratikus” garnitúra.
Összefogtak a kereszténydemokraták vezetésével, hogy a legtöbb szavazatot kapott párt, az Alternatíva Németországért (AfD) nemhogy kormányra ne kerülhessen, de még parlamenti elnököt se választhasson. Az alkotmánybíróság segítségével úgy változtatták meg a parlament megalakulása előtt(!) a játékszabályokat, hogy kisemmizhessék a nép többségi akaratát.
Valami hasonló fog történni Ausztriában is. A mostani parlamenti választáson az ország történetében először az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) nyert. Az eddig kormányzó Néppárt (ÖPV) és partnerük a Zöldek katasztrofális vereséget szenvedtek. A néppárti pártelnök-kancellár, Karl Nehammer, több mint 10%-ot bukott.
Ilyenkor egy normális demokráciában a pártelnök azonnal lemond, amit a pártjuk el is szokott fogadni. Nehammer nem ezt tette. Kijelentette, hogy egész jól szerepeltek, mert a közvéleménykutatások rosszabb eredményt jósoltak nekik. Nem fogadja el a nyertes párt vezetőjét, Herbert Kicklt, még tárgyló partnernek sem, nemhogy kormányfőnek. Hogy a nép Kicklt akarta kancellárnak, az egy „igazi néppárti demokratának”, Nehammernek nem számít. Össze fog fogni a szintén vesztes szocdemekkel, és egy liberális kis párttal, hogy megakadályozza a Szabadságpártot a kormányra kerülésben. Így működik a demokrácia a Lajtán túl. Amúgy Nehammer kancellár sorozatban bírálta az elmúlt években a magyar demokráciát.
Ha már a magyar demokráciára került a szó, érdemes lenne elemezni a Tisza párt vezetőjének, Magyar Péternek, első köztelevíziós szereplését. Ez azonban számomra annyira irritáló volt, hogy a véleményemet le sem merem írni. Inkább idézném az egyik hetilapból a Kossuth-díjas énekes-zeneszerző, Szörényi Levente sorait Magyar Péterről: „A magyaroknak kitalált karakter, akit Orbán Viktor ellenében pénzelnek és építenek, egyszerűen minősíthetetlen. Mindig sikeresen megtalálják azokat a kellően nárcisztikus személyeket, akik ezerszeresen is hiába járatják le magukat, még nagyképűbben állnak vissza a pástra.”
Valahogy ilyen volt ez a tévés fellépése is Magyarnak. Aki a demokrácia jegyében végigturnézta az országot, mondván, hogy megszüntetné a képviselők mentelmi jogát. Most, hogy a legfőbb ügyész kérte lopás gyanúja miatt az ő mentelmi jogának a felfüggesztését, azonnal megtagadta azt. Ennek az új európai demokráciának a dicsőségére.