Beszélgessünk

Beszélgetni nemcsak szavakkal lehet.

A múlt hétvégén részt vettem egy játékban, ami nem is volt annyira játék, és arról szólt, hogy párban beszélgettünk öt percig, miközben csak egyetlen szót ismételgethettünk.

Nagyon sok módot találtunk arra, hogy miképpen mondjuk ki a szót. A kommunikációnkba belépett a testbeszéd, a hangsúly, a mimika, a hangszín, a tekintet, és még sok apró összetevő. 

Ugyanaz a szó tudott pozitívan csengeni, kacéran, semmitmondóan, vádlóan, és végtelen sok színben. Néha a kimondott szót egy mozdulat, hangsúly, taglejtés meg tudja változtatni ellentétes értelművé is.

Hogy milyen tanulságot vontam le?

Egyik tanulság az, hogy beszélgetés közben érdemes odafigyelni arra is, hogy mit mutat a másik teste, hangsúlya, tekintete. Voltaképpen eddig is tudtam, de ez a gyakorlat most megerősített abban, hogy oda kell figyelni az emberre is, aki mondja a szavakat. Így meg lehet hallani azt a rejtett üzenetet is, amit a tudatalattija közvetít felénk. Mert a testbeszédet leginkább a tudatalatti irányítja.

A másik tanulság pedig az, hogy oda lehet figyelni a saját mozdulatainkra, gesztusainkra, és észrevenni mit üzen a saját tudatalattink. Mitől leszünk dühösek, mi vidít fel bennünket, és mi az, amivel dolgunk van.

A harmadik tanulság az, hogy az írott szó soha nem pótolhatja a személyes beszélgetést. Amikor elolvassuk, amit a másik ír nekünk, akkor lemaradunk a mondanivaló egyik feléről. 

Néha tegyük le a telefont, szálljunk le a közösségi oldalak nyújtotta csevegési platformokról és vegyük elő a régi jól bevált személyes találkozásokat.

Fedezzük fel újra ennek a csodálatos erejét.

Érezzük át a személyes jelenlét varázsát.

Mosolyogjunk a beszélgetőpartnerünkre, és nézzünk a szemébe.

Lássuk meg szeme csillogását, vegyük észre kedves mosolyát.

Beszélgessünk teljes testünkkel és lelkünkkel.

Mert megéri(nt).