Árad a víz és a kettős mérce
Levonult a nagy árvíz a Dunán, valójában nagyobb gond nélkül. Hála az ország felkészültségének, a szakemberek tudásának. A Fidesz-kormány számára nem ez az első nagy kihívás, értek meg már a Tiszán is, a Dunán is hasonló – sőt nehezebb – helyzetet.
Ahogy kell, a politikai élet vezetői, élén a miniszterelnökkel, ott voltak a veszélyesebb szakaszokon, és segítettek, döntöttek, amikor kellett. Így normális, örüljünk, hogy nem követelt nálunk egyetlen emberi életet sem az árvíz. Ellentétben Ausztriával, Csehországgal és Lengyelországgal, vagy éppen Romániával.
Talán ezért sem látogatott el Magyarországra Ursula von der Leyen, az EU Bizottság elnöke, és hozta zsákban az eurómilliókat a kárt szenvedett magyarok megsegítésére. Ahogy tette ezt a fent említett országokkal. Helyette a német tévé leadott egy minden kritikán aluli riportot az itteni árvízi helyzetről, kajánul megjegyezve, hogy a „klímaszkeptikus” Orbán Viktor országában is csak-csak a víz az úr. Hogy a magyar miniszterelnöktől még soha nem hallott senki szkeptikus megjegyzést a klímaváltozásról, az nem zavarta őket. Mindegy, hazudni rólunk kiválóan tudnak.
Kibírjuk persze Ursula nélkül is, ahogy azt is, hogy az EU-parlament új, állandó jelentőstevője ismét egy holland zöldpárti hölgy, egy bizonyos Tineke Strik lett, aki máris, menetrendszerűen megfenyegette Magyarországot. Hogy nagy baj lesz, ha nem állunk be a sorba, ha nem lép egyszerre velük, a világ és demokráciát megváltó fejlett Nyugattal. Már kibírtunk három ilyen zöld jelentéstevőt, Striktől sem fogunk a sarokba állni.
Kevésbé bírják ki az európai választópolgárok véleményét ellenben ezek az arrogáns, minden gazdasági értékünket a klímaváltozásnak alárendelő zöld pártok. Sorra buknak el a választásokon, Hollandiától kezdve Németországon át a franciákig. Veszélybe kerültek Ausztriában is. A hollandoknál már tavaly vesztettek, koalícióban a nagy Franz Timmermans-szal, aki éppen az unióban volt minden klímalobbi nagy vezére, a Green Deal atyja. Timmermans miniszterelnök szeretett volna lenni, de csúfos vereséget szenvedett a hazájában. Most egyszerű holland parlamenti képviselőként kell végignéznie, ahogy ki fog múlni élete nagy műve.
Európa ontja továbbra is a pénzt az árvíznél is nagyobb katasztrófába, az ukrán háborúba. Sok esélye nincs Ukrajnának arra, hogy megfordítsa a fronton a helyzetet. A német kancellárnak a szemébe mondta Kazahsztán elnöke, hogy Oroszország legyőzhetetlen. Ugyanezt erősítette meg elődje, Schröder exkancellár is. Scholz Üzbegisztánban, Kazahsztánban járt, olajért, gázért kuncsorogva. A német média mélyen hallgat, nincs diktátorozás. Ez most nem számít, mert nagyon kell a kazah olaj a brandenburgi finomítóhoz. Ezek az országok csak akkor tiporják lábbal az emberi jogokat, ha a magyar miniszterelnök jár ott.
Érdekes, hogy mennyire képtelenek vagyunk mi, elégedetlenkedő magyarok ehhez a nyugati kettős mércéhez alkalmazkodni. Pedig ezt várná el tőlünk a világ. Szerencsére hiába.
Nyitóképünk forrása: KÖTÉL Speciális Mentőszolgálat