Az ősz is forró marad
Legalábbis a politikában. Majd minden szinten – az USÁ-tól az EU-n át a német, osztrák, román választásokig – csupa izgalmas kérdés dől el az elkövetkező hónapokban. Nálunk is közel hatvan nagyobb városban változik októbertől a polgármesterek személye. A demokrácia lényege a választások megléte, de normális demokrácia csak ott van, ahol egy választáson a hatalmon lévőket is le lehet váltani. Magyarország egy ilyen demokrácia. Aki jó vezető, aki jól végezte a dolgát, azt a polgárok a helyükön tartják, a gyengébbeket, vagy billegőket új vezetőkre cserélik. Ez így normális.
Az őszi választások legnagyobb tétje a világrendre nézve az USÁ-ban lesz. Novemberben megtudjuk, hogy az ukrajnai háború végét ígérő Trump, vagy a világba gondtalanul belenevető Kamala Harris lesz-e az elnök. A nyugati vezetés, de az orosz is, Harrisnak drukkol. A mi kormányunk Trumpnak. Kétségtelen, Európának is, de nekünk is biztosabb lenne, ha a republikánusok nyernének. Velük talán ez az egyre parttalanabb világ egy kicsit jobb irányba fordulhatna. A harc fej-fej mellett folyik. a győztes még megjósolhatatlan.
A németeknél három választást is hozott a szeptember. Kettő már meg is volt. Türingiában és Szászországban is az a fura helyzet állt elő, hogy a nép jobbra, a polgári-konzervatív erőkre szavazott, mégis az egyik polgári párt, a kereszténydemokraták nem a másik konzervatív erővel akarnak biztos többséggel kormányozni, hanem balra kacsingatnak. Ami tökéletesen ellenkezik a választók többségi akaratával.
Ez ma már trend lett sajnos.
Lásd Lengyelország, ahol a konzervatív PIS győzött, vagy Hollandia, ahol szintén a jobboldal kapta a legtöbb szavazatot, mégsem tudtak kormányt alakítani. Hasonló helyzet várható az osztrákoknál is. A konzervatív Szabadságpárt győzni fog, de kormányozni korántsem biztos, hogy sikerül nekik. Mert mindenki értékválasztás nélkül összeáll mindenkivel, csakhogy hatalomra kerüljön, vagy ott maradhasson. Ezekből lesznek aztán a sokpárti koalíciós kormányok – lásd például Csehország –, ahol egy semmiben sem hasonló alakulat vezet egy országot, hogy a valódi győztes párt ne kerülhessen hatalomra.
Valamiért irtózik a balliberális nyugati média és értelmiségi a nép akaratától. Ha valahol mégis az kormányoz, aki ellenükben győzött – lásd Magyarország, Olaszország – az náci, fasiszta (Meloni) vagy autokrata (Orbán Viktor, Fico). Hogy a nép többsége mégis őket akarja, az szerintük csak azért van, mert a választók ostobák. A liberális média szerint a német konzervatív Alternatíva Németországért (AfD) párt választói elhízott, öreg fehér emberek, akik nem értik a modern világot. És persze nácik. Hogy a kutatások egyértelműen azt mutatják, hogy az AfD-re szavaz a legtöbb német fiatal, azt meg sem hallják, az szerintük populizmus.
Nálunk sem lesznek konfliktusoktól mentesek az elkövetkező hónapok, az könnyen borítékolható. Figyeljünk hát erre a politikai forró őszre, kétségtelenül izgalmas lesz egész Európa számára.