Nyárvég

Az iskolakezdés időszakával véget ért a naptejillatú, nyaralós, kikapcsolódós, forró napon izzadós, merülős, lubickolós nyári időszak. Lezajlottak a nyaralások, közeli vagy távoli helyekről visszatértünk otthonunkba, munkahelyünkre, iskolánkba.

Ez a visszatérés mindig egy kicsit komfortzónán kívül esik. Főleg így, hogy a nagy meleg sem csillapodik azonnal. Sokakban ez némi ellenállást is kiválthat, mert bizony néha úgy érezzük, hogy jobb lenne, ha a nyaralásról szólna az életünk (bár szerintem előbb-utóbb azt is megunnánk), nem igazán kívánkozunk vissza a mindennapi rutinjainkba.

Ezt többféleképpen feldolgozhatjuk magunkban:

- egyik az, hogy egész nap duzzogunk, hogy megint ez a monoton, szürke hétköznapi élet, és igyekszünk minél mélyebb szenvedésben tartani magunkat

- egy másik módszer az, hogy beletemetkezünk a mindennapi teendőkbe, és nem nézünk hátra, vagyis nem foglalkozunk a tegnappal

- létezik egy olyan módszer is, hogy elfogadjuk, hogy most ez van, és nem is törődünk semmivel

- van olyan módszer is, hogy benne maradunk a nyár hangulatában, és vidáman, jókedvűen fogunk neki a napi rutinjainknak. Próbáljuk belevinni a munkába is a nyár-érzést.

Persze rengeteg más módszer is létezik, és ezeknek a keveréke is. 

De csakis rajtunk múlik, melyiket válasszuk. Egy olyant, ami jó érzéssel tölt el, vagy olyant, ami nem.

Én igyekszem mindig elfogadni az adott körülményeket, és jól érezni magam.

Ti hogy vagytok ezzel?