A divat

Nem tudom, mióta divat a divat, de szerintem már nagyon bele kellene nyúlni a múltba, hogy megtaláljuk a gyökerét. Leginkább az öltözködésben van jelen. A divat tulajdonképpen arról szól, hogy beállsz egy sorba, ahol azt követed, amit egy közeg diktál.
Már régen is így volt. Egyik évben a piros volt a divat, a másikban a kék, vagy éppen a lila. A divatkövetők ilyenkor ezt a színt részesítették előnyben. Aztán már nemcsak a szín, hanem a forma is bekúszott. A bő szoknya volt a divat, vagy a mini, vagy csőnadrág, trapéznadrág, vagy bármi más. Az embereknek semmi sem elég, ezért egy idő után már nemcsak a szín és a forma számított, hanem a márka is. 

Nem mindegy már az sem, hogy ki gyártotta az aktuális színű és szabású öltözéket. És mi lett belőle? Mintha egyenruhában járnánk, ami minden évben változik, de eltűnt belőle az egyéniségünk. Már nem az számít, mi az, ami nekünk jól áll, ami előnyös az alkatunkhoz, vagy mi az, amiben jól érezzük magunkat, amiben kiteljesedhetünk, hanem csak az, hogy megfeleljen az aktuális divatirányzatnak… 

Jó ez nekünk így?

Aztán lassan már nem csak az öltözködésben, hanem az élet minden területén felütötte fejét a divat. Kidobjuk a régi praktikus és értékes bútorainkat, mert most a minimál a divat. (Aztán gondolkodunk, hová pakoljuk a sok divatos ruhánkat, cipőnket, holminkat.) Kidobjuk a nagymama értékes szekrényét, mert most éppen nem az a divat. Veszünk helyette drága divatos bútorokat. De az ár sokszor nem az igazi értéket tükrözi. Szürkére meszeljük a falakat, mert most ez a menő. Jövőre majd sárga lesz, akkor kidobjuk a tavaly vásárolt szürke kanapét, vagy ott ülünk rossz érzésekkel egy divatjamúlt nappaliban… De lehet, jövőre már a nappali sem lesz divat. Mert haladunk a korral, és mindig más kell. 

De miért? 

És ott a kert. Eltűntek a hangulatos lugasok, ami alá be lehetett húzódni a nagy nyári melegek elől. Kivágjuk a nagy – mély hűst adó – fákat. Most az angolos pázsit a divat. Jó, esetleg néhány pici díszbokor maradhat. Meg egy-két virág az aktuális színekben. A füvet szorgalmasan nyírjuk és öntözzük, sok munka van vele, mert nálunk tájidegen, de gyönyörű tud lenni. A nagy melegben meg majd inkább behúzódunk a légkondicionált szobába. A szobai levegő minősége meg sem közelíti a nagy fa árnyékában lévő levegő minőségét, de testünknek kellemes. És közben okolunk mindent és mindenkit a klímaváltozásért… 

Tudunk még vajon önállóan, egyedien és logikusan gondolkodni?

… vagy az sem divat már?