Pakkok

Mindenkinek van egy csomagja. Nevezhetjük tetszés szerint karmának, keresztnek, vagy simán batyunak vagy hátizsáknak. 

Ezt a csomagot visszük magunkkal folyamatosan. Hogy mit cipelünk benne? Ó, hát nagyon sok mindent. A napi teendőinket, a terveinket, az ígéreteinket, a fogadalmainkat, a meg nem oldott feladatainkat, ki nem mondott szavainkat, a múltunk egyes történéseit. Ezenkívül benne van minden olyan cselekedetünk és tettünk, ami következményeket vonhat maga után.

Ha sok felesleges kacatot cipelünk magunkkal, akkor az igencsak húzhatja a hátunkat. Meg is fájdulhat tőle hátunk, vállunk, derekunk. De mégis, mit tehetünk, hogy könnyítsünk a pakkon?

Kezdetnek például kiszanálhatunk rengeteg olyasmit, amire már nincs szükségünk. De mégis hogyan?

Először is ott vannak a fogadalmak és az ígéretek. Van köztük egy rakat idejétmúlt, elfelejtett, teljesíthetetlen. Sokféle módon meg tudunk szabadulni tőlük.

Egy egyszerű módszer a következő: gyújtsunk gyertyát, és képzeljük el, hogy a lángban elégetjük minden olyan ígéretünket, fogadalmunkat, tervünket és elhatározásunkat, amely már nem aktuális, idejétmúlt, teljesíthetetlen. Azokat is égessük el jelképesen, amelyekre már nem is emlékszünk. A tudatalattinkban még ott van a lenyomatuk, és benne vannak a cipelt csomagban. 

Ha jelképesen elégetjük, vagy mondjuk egy másik egyszerű módszerrel beülünk a zuhany alá, és kimossuk magunkból ezeket a feleslegesen cipelt kacatokat, már sokkal könnyebb lesz a hátunkon cipelt súly.

Ha sikeresen megoldottuk a terhek letételét, akkor ezután oda is figyelhetünk arra, hogy nem kell feleslegesen fogadkozni, ígérgetni semmit. Egyszerűen ígéretek nélkül is megtehetjük mindazt, amit szeretnénk. Mert nem az ígéretek és a fogadalmak a fontosak, hanem a tettek és a cselekedetek.

Nem kell nekem elhinni, ki lehet próbálni.

A felesleges terheken kívül más veszítenivaló nincs.

Megér egy próbát.