Te mennyit élsz?
Amikor az ember elér egy bizonyos kort – ami általában 50-60 év – és visszatekint a múltba, akkor rájöhet arra, hogy nem az volt az igazán fontos, hogy milyen jegyei voltak az iskolában, hogy milyen ruhában járt, hogy volt-e kedvenc énekese, mennyien udvaroltak neki (vagy kinek udvarolt), hanem a legfontosabb az volt, hogy mennyit élt.
Élet alatt azt értem, amikor csinálsz valamit, és közben érzed, hogy igen, ez most nekem jól esik, ez most igazán én vagyok. (ezt majd legközelebb bővebben is kifejtem, mert az Élet egy külön téma)
Amikor az ember rájön, hogy csak az számít, hogy mennyit élt, akkor hirtelen elkezd élni. Tudatosan élni. Keresi azokat az élményeket, eseményeket, amelyekkel teljes mértékben azonosulni tud. Amiket szeret, amiben jól érzi magát. Ilyenkor már nem törődik azzal, hogy mit gondolnak mások. Csak az a fontos, hogy minél több élettel teli pillanatot csempésszen be a hétköznapok szürke monotóniájába.
Ilyenkor sajnálhatjuk az elmulasztott alkalmakat, azokat az elpocsékolt napokat, amikor unottan néztünk kifelé a fejünkből ahelyett, hogy igent mondtunk volna egy lehetőségekkel teli programra.
Igen, az első a kötelesség, és fárasztó munka után sokszor nincs is erőnk bármit is csinálni. De az idő elszalad felettünk, és mire rájövünk, már talán annyi erőnk se lesz már…
Most itt a nyár, a szabadságok időszaka, használjuk ki minden pillanatát. Éljük azt, amit szeretnénk. Ne arra használjuk a szabadságunkat, hogy behozzuk a lemaradásainkat. Használjuk arra, amire szolgál: a feltöltődésre. Legyünk tudatosak, lehetőségeink szerint éljük meg minél többször azt, ami örömünket szolgálja. Ne féljünk kilépni a komfortzónánkból. Töltsük meg élettel a napjainkat.
Én már visszatekintettem, és már igyekszem minél többet élni – amennyi az időmből és az erőmből telik. De voltak elszalasztott lehetőségeim.
Te most hol tartasz, mennyit élsz?