Beszélgessünk

Amikor az ember úgy érzi, hogy nem tud tovább haladni, mert mintha egy láthatatlan falba ütközött volna, vagy tanácstalan valamivel kapcsolatban, vagy éppen belső harcokat vív, érdemes keresni valakit, akivel elbeszélgethet.

Néha már az is segít, ha valakinek elmondjuk a problémánkat. Mert ilyenkor összefoglaljuk, kimondjuk, és akár észrevehetünk olyan részleteket, amelyekre eddig nem figyeltünk. Néha már az, hogy kibeszéltük magunkból, ami bánt, az is megoldást kínál.

Az is segíthet, hogy akivel beszélgetünk, az külső szemlélőként másképpen látja a helyzetünket. Esetleg megfontolandó tanácsokat is adhat. Persze, nem kötelező azt tenni, amit javasolnak, de kaphatunk egy teljesen más irányból való megközelítést tőlük.

Amikor nem érezzük az elakadást, néha akkor is jólesik elbeszélgetni másokkal. Társas lények vagyunk, szükségünk van a másik ember szavaira, és arra is, hogy meghallgassanak bennünket. 

A beszélgetés a magány ellen is jó. Egyedül hajlamos az ember a depresszió irányába fordulni, de ha kedves szavakkal fordulhat valakihez, vagy ő kapja a kedves szavakat, ez felemelő hatású lehet.

Persze nem mindegy, kivel beszélgetünk. Az ideális beszélgetőpartner meghallgat bennünket, tanácsokat ad, és pozitív beállítottságú. Nem árt az sem, ha hasonló nézeteink vannak.

Keressük meg azokat az embereket, akikkel el tudunk beszélgetni. Azokat, akik emelnek bennünket.

Beszélgessünk.