Brüsszeli harcok

Befejeződtek a választások, a harcok színhelye átkerült Brüsszelbe. Beindult a ki kicsoda lesz nagyüzem. Mindenki, minden ország szeretne valakit egy fontos EU-pozícióba ültetni. A tagországok ambícióiba belekever még a párthoz való tartozás is. Megszavazom a te jelöltedet, ha mi megkapjuk a másik fontos tisztséget – így megy ez, mint bárhol egy testületben. Végül is mindig születik egy kompromisszum, amivel persze senki nem lesz elégedett. A főszerep a nagy országoké, a németeké, franciáké. Nélkülük senki sem kerülhet semmilyen vezetői székbe. 

Hiába van igaza Pellegrini szlovák elnöknek, hogy most már illene egy közép-európainak is pozícióhoz jutni, senki sem figyel rá. Miután itt elég az egyszerű többség, a kis országoknak általában semmi sem marad. A németek ragaszkodnak a néppárti Ursula von Leyenhez, a franciák Macron liberálisai közül válogatnak, és kell egy déli országbeli is, aki mindenképpen szocialista legyen. Hogy mi lesz az eredmény, az csak júliusban derül ki.

Orbán Viktor miniszterelnök is ott volt Brüsszelben, diplomáciai tárgyalások sorát folytatta, mert a Fidesz-KDNP számára most az a legfontosabb, hogy bekerülhessenek a képviselői egy erős frakcióba. Kulcsszereplő ebben Giorgia Meloni, az ECR frakció meghatározója és a lengyelek, akik a PIS révén erős képviselettel bírnak. Nem véletlen, hogy Orbán Viktor Melonival is, Morawickivel is tárgyalt. 

De Mark Rutte is bejelentkezett, az a holland (még) miniszterelnök, aki Magyarország térdre kényszerítését követelte. Most NATO-főtitkár szeretne lenni, és szüksége van minden ország szavazatára. Mi eddig erre a pozícióra a román-szász elnököt, Klaus Johannist támogattuk, jóllehet ő sem tűnt ki nagy magyarbarátsággal. Annyi ellenben biztos, hogy a nyáron minden pozícióban lehet változás, mert nem elég a vezetők megegyezése, kellenek a parlamenti szavazatok is ahhoz, hogy valaki brüsszeli nagyember lehessen.

Ha már Brüsszelben járunk, egy kis közjátékról is szóljunk. Magyar Péter is oda tartott, és a reptéren büszkén pózolni kezdett az EU-s tanulmányútra induló MCC-ösztöndíjasokkal. Azokkal a fiatalokkal, akiket eddig csak úgy emlegetett, hogy a Fidesz „janicsárképzőjébe”, a Mathias Corvinus Collegiumba járnak. Ezt a „janicsárképzőt” annak idején az SZDSZ-től a Nemzeti Közszolgálati Egyetem is megkapta. Az egyetem még áll, kiválóan működik, de az SZDSZ már sehol. Csak a szelleme él, a Magyar Péter-féle politikusoknál. Akiknek ha úgy hozza az érdeke, akkor janicsározza a diákokat, ha meg jól mutat egy facebook-fotó ezekkel a fiatalokkal, akkor azonnal átkarolja őket. Magyarnak most, a választások után kezdődik majd a napi aprómunka. Ki fog derülni, hogy mire képes a Tisza Párt. Ahogy az is, hogy ez az egoista ember képes lesz-e közösséget vezetni, összefogni, egy párttal dolgozni.

Most persze nem ez a párt, és nem is a vezetője a fontos. A nagy dolgok az Unióban dőlnek el. És július elsejétől az EU soros elnökségét Orbán Viktor vezetésével Magyarország látja el.