Déjà vu

Ahhoz, hogy tisztábban éljük a jövőt, néha vissza kell mennünk a múltba. 
Sokszor érezhetjük úgy, hogy mintha már megéltük volna valamikor ezt a pillanatot. Ezt hívjuk déjà vu, vagyis „már láttam” érzésnek. Mit is üzenhet ez nekünk?

Egy lehetséges üzenet az, hogy nézzünk vissza arra a múltunkra, amire emlékszünk, és keressük meg emlékeink között az egyezést. Találjuk meg azt a pillanatot, amikor valamilyen hasonló (vagy esetleg teljesen más) helyzetben, de ugyanezt éreztük. Vizsgálódjunk, hogy mi is történt akkor és ott, mi volt benne a jó, és mi volt az, amit nem szeretnénk többé megélni.

Ha nem jött a déjà vu érzés, de elakadunk egy ponton, és sehogy sem tudunk túllendülni egy helyzeten, akkor is alkalmazhatjuk a „múltba nézés” technikát. Gondolkodjunk el, keressünk gyerekkori élményeket, régi eseményeket, amikor ugyanígy éreztük magunkat. 
Aztán nézzük meg, hogy ott és akkor mi lett a megoldás. 

Ha nem volt megoldás, akkor miért nem, és mi lehetett volna?
Miben hasonlít ez a mostani helyzethez?

Gondoljuk át, hogy mit tehetünk most annak érdekében, hogy a végeredmény a boldogság felé tartson.

Ha jó érzést hozott a déjà vu, akkor azt keressük meg, hogy kerülhetünk a jelen pillanatban (és persze a jövőben) is a boldogság felé vezető útra.

Oldjuk meg az életünket, mint egy óriási rejtvényt.
Tegyük könnyebbé és szebbé az életünket.
Tegyünk magunkért.

A boldogság a cél.
Neked is.