Vigyáznunk kell Európára

Robert Fico elnök csodával határos módon életben maradt, jóllehet közvetlen közelről találta el négy golyó. Az iráni elnök és a külügyminisztere sajnos nem élte túl a légi balesetét. Szomorú események ezek és megdöbbentő, hogy milyen reakciókat váltanak ki e tragédiák az emberekből. A szociális média gyalázatos bejegyzései sorra arról szólnak, hogy még kit kellene lelőni, felakasztani, repülőgépét lelőni. A magyar miniszterelnök egyike azoknak, akik a célszemélyek között lennének. Mondhatnánk, hogy ez egy kárpát-medencei sötét jelenség, ha nem olvasna az ember a nyugati sajtóban is furcsaságokat.

A Die Welt például arról értekezik, hogy az iráni rezsim vezető emberének halála hallatán az európai vezetők hallgatnak, utalva a régi római mondásra, hogy egy halottról vagy jót vagy semmit. Rosszallóan észrevételezi a cikkíró, hogy Charles Michel, az EU tanácsának elnöke, és Giorgia Meloni részvétét fejezte ki Irán vezetésének. (Orbán Viktor hasonlóan cselekedett.)

Az egyik internetes portál felidézi, hogy amikor 1981 márciusában egy férfi rálőtt Ronald Reagan republikánus amerikai elnökre, és tolták be az elnököt súlyos sebbel a műtőbe, akkor sem vesztette el a humorérzékét, és odafordult az operációra készülő orvoshoz: „Remélem, maga republikánus, doktor úr.” A sebész egy másik, a mainál szebb kort idézve így válaszolt: „Ma mind republikánusok vagyunk, elnök úr!” Ami ugye azt jelentette, hogy nem rád szavaztam, de egy nemzethez tartozunk, az elnökünket, a demokráciánkat támadás érte, ilyenkor nincs jobb- és baloldal. Igen, valahogy így kellene ma is viselkedni.

Egymásnak ellentmondó hírek érkeznek Ukrajnából. Folytatódik tovább a kegyetlen öldöklés. Az oroszok nyomulnak előre, az ukránok szerint kevés sikerrel. Zelenszkij elnök – akiről nem tudom elképzelni, hogyan tud ennyi ukrán halálának tudatában nyugodtan aludni –, egyenesen azt mondja, hogy nincs orosz siker, tartják a frontvonalakat. Közben megindult a hajtóvadászat még azokért a férfiakért, akik az új törvény szerint kötelesek lennének bevonulni.

Ha annyira igaz lenne, amit az ukrán elnök – és a nyugati média és politika – a háború kitörése óta szajkóz, hogy az ukránok életüket is áldozni készek hazájuk védelméért, akkor miért bujkálnak a katonakorúak, és miért nem mennek haza a nyugatra szököttek? Ezen a szörnyű ukrán helyzeten csak egy tűzszünet segíthetne. Annak a kevés vezetőnek, akik békét követelnek, elnyomják a hangját. Vagy jön egy őrült – lásd a Fico elleni merényletet – és lelövi az így vélekedőt.

Talán segít majd egy józanabb világ, ha az uniós választásokon sokkal több békepárti képviselő kerül az EU parlamentjébe, és az új uniós vezetők – az EU tanácsának, bizottságának és parlamentjének elnöke – nem azt hirdeti, mint a maiak. Akik szerencsére csak június 9-ig vannak még döntési helyzetben. Mi, magyarok, mindenesetre a béke melletti jelöltekre adjuk le a szavazatunkat. Muszáj, hogy elinduljon valahonnan az értelem és a józan ész.