Ne csak nézz, láss is!

Hogy mi a különbség a nézés és a látás között? Talán semmi, de mégis minden.

Amikor nézünk, akkor csak a felszínen levő dolgokat érzékeljük. Amire nézünk, arról kialakul egy kép a fejünkben. És ez ennyiben is marad. Amikor tudatosan fordulunk a nézett világ felé, akkor kezdünk el látni is.

Egy példa a természetből. Kimegyünk a szabadba, és érzékeljük, hogy vakítóan süt a nap. Szinte ki sem tudjuk nyitni a szemünket, mert túl sok a fény. De ha belegondolunk, hogy ez a fény kell a növényeknek az életet adó oxigén kitermeléséhez, ez a fény kell ahhoz, hogy beérjenek a gyümölcsök, ez a fény kell ahhoz, hogy zöldüljön a fű, hogy virágozzanak a virágok, akkor láthatjuk, hogy ez a napsütés maga az Élet. Itt kezdődik a látás.

Ugyanígy nézhetjük az embereket is, ahogy jönnek-mennek körülöttünk, és tesznek-vesznek közben mindenfélét. Néha értetlenül állunk az előtt, amit érzékelünk, mert nem látjuk, mi van a cselekvéseik mögött. Ha viszont jobban megnézzük ezeket az embereket, megismerkedünk velük, megtudjuk, mi a motivációjuk, mi az, ami cselekvésre készteti őket, akkor elkezdünk látni. Akkor már másképpen látjuk mindazt, amit megtesznek, vagy nem tesznek meg. Amit mondanak, vagy amit elhallgatnak.

Az persze már a mi dolgunk, hogy elfogadjuk őket olyannak, amilyenek, és szeretettel közelítünk feléjük, vagy ellenségnek kiáltjuk ki őket. De ez már csakis minket jellemez, és nem őket.

Mindig választhatunk aközött, hogy csak nézünk, és elfogadjuk a dolgokat úgy, ahogy első pillantásra tűnik – ez mondjuk szabadon hagyja a megtévesztés lehetőségét –, vagy belevisszük a nézésbe a látást, a tudatosságot, és így akár megtapasztalhatjuk a valóságot is.

Én törekszem arra, hogy ne csak nézzek. 

Ti hogy álltok ezzel?