Talán egyszer

Néha döbbenten állok, és csak nézek, hogy az erőszak milyen nagy arányban tör elő az emberekből.
Néha döbbenten állok, és csak nézek. Nézem, ahogy okos emberek kivetkőznek magukból saját céljaik elérése érdekében.
Néha döbbenten állok és nézek. Vajon emberek ezek, akik tajtékzanak a dühtől?
Néha döbbenten látom, és érzem, hogy mennyi gyűlölet van a levegőben.
Néha szomorúan észlelem, hogy az emberek többsége csak a rosszra koncentrál, azt veszi észre, és azt hinti szét maga körül.

Néha csak döbbenten állok és nézek, hogy merre halad a világ.
Néha csak döbbenten állok, de aztán erőt veszek magamon, és elkezdek bízni.
Talán egyszer megfordul ez az irány.
Talán egyszer elérjük azt a szintet, hogy senki nem akar olyant tenni, ami másnak fáj.
Talán egyszer elcsendesednek azok, akik ordítanak, hogy meghallják azokat is, akik csendben maradtak.

Talán egyszer meg is hallják őket.
Talán egyszer megtanuljuk elfogadni a másikat olyannak, amilyen.
Talán egyszer elérünk oda, hogy több lesz a szeretet, mint a gyűlölet.
Talán egyszer a gyűlölettenger szeretetfolyammá szelídül, amiben bárki megmártózhat.
Talán egyszer mind megtanulunk szeretetben élni.
Talán egyszer. 
Én bízom benne.