Megbocsátok magamnak

Megbocsátok magamnak. De miért is? Tulajdonképpen mondhatnám, hogy nem haragszom magamra, mert így is van. De ha mélyebben belenyúlok a lelki dolgaimba, akkor találok ott egy s mást…

Megbocsátok magamnak minden olyan tettemért, amit utólag tévesnek ítéltem. 
Megbocsátok magamnak minden helyrehozhatatlan tévedésemért.
Megbocsátok magamnak minden olyan lépésért, amit nem a megfelelő irányba tettem.
Megbocsátok minden olyan cselekedetemért, amivel gátoltam és akadályoztam magam.
Megbocsátok magamnak minden olyan helyzetért, amikor nem a jobb megoldást választottam.

Megbocsátok magamnak minden olyan tettemért, amit másokra hallgatva, és másokat követve megtettem, de nem a jó irányba vitt.
Megbocsátok magamnak minden olyan helyzetért, amikor mások érdekeit helyeztem a saját érdekeim elé.
Megbocsátok magamnak minden olyan kiejtett szavamért, amellyel esetleg valakit megbánthattam.
Megbocsátok magamnak minden olyan pillanatért, amikor nem a szívem szerint viselkedtem.
Megbocsátok magamnak minden olyan percért, amikor boldog voltam és ezt nem vettem észre.
Megbocsátok magamnak azokért a napokért, amikor nem a saját elveimet helyeztem előtérbe. 

Megbocsátok magamnak minden olyan érzésért, ami nem szeretet.
Megbocsátok magamnak minden visszatartott érzelemért.
 Megbocsátok magamnak minden elmulasztott esélyért.
Megbocsátok magamnak mindenért, ami megbocsátandó.
Mert amikor nem haragszom magamra, akkor is akad megbocsátani való.

Te miért bocsátasz meg magadnak?