A német beteg

Mostanában sorra kapom a kérdéseket, hogy mi történik Németországban, ahol vasúti sztrájkok, gazdatüntetések bénítják meg az országot. És mint tudjuk, ha Németország billegni kezd, akkor az egész Európára hatással van. A mi tájékunkra meg különösen. A lengyel, a cseh, a szlovák, a magyar gazdaság ezer szállal kötődik a némethez, és ha ott gond van, az nálunk is nagy problémákat okozhat. Érdemes megnézni, hogy mi is a helyzet a Rajna, az Elba és a Duna mentén.

A gondok Angela Merkelig vezetnek vissza. Merkel kormánya óriása terheket vett magára a tömeges migráció beengedésével, és ezzel párhuzamosan az energiaipar meggyengítésével, azaz az atomerőművek betiltásával. Mégis működött az ország, mert nagy tartalékaik voltak, a költségvetést keményen fogták, és jött az orosz gáz, jöttek a német ipar számára elengedhetetlen olcsó nyersanyagok. Az ország export- világbajnok volt, a húzó iparágak kiválóan működtek. 

A kancellárasszony abban is erős volt, hogy kézben tartotta az Európai Uniót, vele a külpolitika egyéb területeit is. Egy dolgot azonban elfelejtett: kinevelni egy – az országhoz méltó – utódot. Pártját, a Kereszténydemokrata Uniót (CDU-t) kivezette a Kohl-i konzervatív-középpárti útról, és a CDU keményen balra, a Zöldek, és a balliberálisok felé tolódott.

Amikor Merkel visszavonult, 2021-ben, a választásokon a CDU vereséget szenvedett, és Olaf Scholz vezetésével egy szociáldemokrata-szabaddemokrata-zöld koalíciós kormány alakult. Mára kiderült, hogy ez a lehető legrosszabb felállás. A szociáldemokraták – ahogy szokták – azonnal elkezdték költeni a pénzt, különös tekintettel a szociális juttatásokra. Millióknak érdemesebb lett szociális segélyből élni, mint dolgozni. Közel hárommillió a munkanélküli, plusz a migránsok és a másfélmillió ukrán menekült – ez már nagyon komolyan mellbe vágta a költségvetést. A zöldek pedig olyan klímapolitikát erőltettek át a kormányon, ami teljesen lenullázta a kisemberek pénztárcáját, de súlyosan ártott a német világcégeknek, a közepes vállalatoknak és a mezőgazdaságnak is. Hozzájött mindehhez az ukrán háború, annak kiadásai, és a leválás az orosz energiáról. Így ennek a vörös-sárga-zöld koalíciónak nem maradt más hátra, mint pénzügyi trükkök bevetése. (Ugye ismerős ez a szocialista módszer?) 

Az alkotmánybíróság ellenben a sarkára állt, és megtiltotta a kormánynak mintegy 60 milliárd euró trükkös felhasználását. Maradt a szokásos szociálliberális megoldás, a majd minden réteget keményen érintő megszorítások politikája. Nem csökkentették, hanem emelték a rezsiket, az adókat, a környezetvédelmi ostobaságokat.

Erre reagált az ipar, a gazdák, a vasutasok, és velük a nép többsége. A német gazdaság 2023-ban mínusz 0,3 százalékkal recesszióba került. Ilyen utoljára 1951-ben volt. A polgárok nem bíznak abban, hogy ez a kormány képes meggyógyítani az országot. Változás kell, de nem csak Berlinben, hanem Brüsszelben is. Scholz és Ursula von der Leyen alkalmatlan e változás sikeres levezénylésére.