Visegrádi másfelek
Hiába győznek a jelentős konzervatív-polgári pártok most vasárnap Lengyelországban – mint korábban Spanyolországban –, ha egyedül nem érik el az abszolút többséget, tervezett koalíciós partnerük pedig a vártnál jóval gyengébben szerepel. Spanyolország partnersége nélkül a magyar kormányzó koalíciót, a Fidesz-KDNP-t nagy veszteség nem érte, de a lengyel választásokon vesztes Morawiecki-kormány már érzékenyen érint bennünket. Nyert a PIS, de kormányt nem tud alakítani. Így ez a győzelem egy vereséggel ér fel. Erős szövetségest vesztett ezzel az Európai Unióban a magyar kormány.
A lengyel győztes minden valószínűség szerint a Donald Tusk vezette hárompárti koalíció lesz. Tusk egy gdanski, német eredetű családból származik, és 2007-2014 között volt már lengyel miniszterelnök. Miniszterelnöksége alatt történt a hírhedt lehallgatási affér, és 2014 őszén lemondott a posztjáról. Közben megválasztották az Európai Tanács elnökévé, amit egy cikluson keresztül, 2019-ig töltött be. A lemondása utáni új választásokat a Kaczyński vezette Jog és Igazságosság (PIS) párt nyerte 2015-ben. Donal Tusk 2010 és 2014 között négy évet együtt miniszterelnökösködött Orbán Viktorral. Miután Tusk elsősorban a Weimari Háromszög (Franciaország, Németország és Lengyelország) együttműködését szorgalmazta, nem volt túl nagy híve a V4-ek megerősödésének. Amikor átigazolt Brüsszelbe, az új lengyel kormány már komoly V4-es együttműködést indított el. Ez egészen az orosz-ukrán háború kirobbanásáig nagyon jól működött.
Donald Tusk 2019-ben az Európai Néppárt elnöke lett. Kapcsolata a Fidesszel és Orbán Viktorral valószínűleg ekkor romlott meg. Elnöksége idején lépett ki a Fidesz az Európai Néppártból. Tusknak természetesen nem tetszett a PIS és a Fidesz jó kapcsolata, de a PIS egyre erősödő németellenessége sem. Angela Merkellel kiváló kapcsolatokat ápolt miniszterelnökként és EU-vezetőként is. Várható, hogy egy leendő újabb miniszterelnöki ciklus idején újraépíti a lengyel-francia, de főként a lengyel-német kapcsolatokat is. Liberális politikusként, korábbi EU-funkcionáriusként erősen kötődik a brüsszeli vezetőkhöz, ellentétben Morawiecki kormányával.
Magyarország várhatóan semmiben sem profitál Donald Tusk elnökségéből. Ellenkezőleg. Miután a cseh választások is egy erős cseh-német fordulatot hoztak, a V4-ekből megmarad Magyarország, és talán félgőzzel a Fico vezette Szlovákia. Lengyelország aktív és pozitív közreműködése nélkül azonban a V4-ek – remélhetőleg csak átmenetileg – nem tudnak komoly európai erőt felmutatni.
Ha a jövő évi EU Parlamenti választásokon a konzervatív erők nem lesznek képesek lényegesen jobban szerepelni, akkor a lengyel-német-francia-benelux liberális vezetők át tudják verni akaratukat az új EU-s funkcionáriusok kinevezésénél. Ezzel pedig az EU nagy lépéseket tehet az Egyesült Európai Államok – de mindenképpen egy központosított, a szuverén nemzetállamok érdekeit félretoló – brüsszeli erős vízfej, egy új Európai Unió felé.