Szeptemberi békesség

"Hálásak lehetünk azért, mert békében kezdődhet az új tanév, a szülők szabadságban nevelhetik a gyermekeiket, vannak elkötelezett nevelők, fejlődnek az iskolák és egyre több tudás birtokába kerülhetnek gyermekeink" – mondta Novák Katalin államelnökünk egy új iskola avatásán. Igen, így kezdődött az új tanév, békében, és nem úgy, ahogy egyes szakszervezeti vezetők, ellenzékiek azt szerették volna. Nincsenek tömeges felmondások, a 160 ezer pedagógusunk közül csak pár százan választották ezt a renitens megoldást. A felmondók zöme pesti, azok, akik eddig is a békétlenség szószólói voltak. Könnyű persze a helyzetük, a fővárosi munkaerőpiacon nagy a kínálat, találnak munkát. Kívánjunk nekik új életükhöz sok sikert. A normális, hivatástudatból e szakmát választóknak pedig köszönet jár, hogy nem hagyták cserben a diákjaikat, a szülőket. Remélhetőleg az állam meg fogja találni a módját hamarosan, hogy megbecsülésüket anyagilag is kifejezze. Az iskola ugyanis nem politikai játszmák, ideológiai harcok színtere, hanem gyerekeink neveléséé, oktatásáé. És ehhez, béke, nyugalom, hivatástudat kell.

Jó lenne, ha az ellenzéki pártok is így látnák ezt. Sajnos a többségük örömmel használja fel az oktatást, az egészségügyet, és minden országos gondot célja eléréséhez. A magyar ellenzék pedig csak egy célt ismer: leváltani a polgári kormányt. Más politikai küldetésük nincs is. Sajátos magyar felfogás ez. Nem azért dolgoznak, nem azért vállalnak politikai feladatot, hogy egy bizonyos választói csoport, közösség érdekeit országos szinten képviseljék, hanem csak a kormányváltást, a NER leváltását tartanák sikernek. Gondoljuk csak végig, hogy melyik politikai csapat kit is képvisel. Nehéz dolga van annak, aki például a Jobbikról, vagy az abból kivált Jakab-pártról meg tudja mondani, hogy mit is akarnak, mi is a céljuk az orbánozáson kívül. A Momentumról vagy a Párbeszédről már ne is beszéljünk, vagy Márki-Zay, netán Mesterházy új pártjáról. Évek óta mást sem tudnak, mint Orbán Viktor szidását, a Fidesz választóinak ostobázását. 

Pedig választásokat egy párt csak saját céljainak megfogalmazásával, meghirdetésével, képviseletével, és sok-sok meggyőző munkával tud nyerni. Nem az ellenfél vezetőinek vagy választóinak szidalmazásával. Ezt a politikai igazságot illene tudni minden pártnak, aktivistának, és persze az őket támogató újságíróknak, médiáikban serénykedőknek. Amíg pártvezetőik nagyképűséggel, lenézéssel fordulnak a fővároson kívül élő választók felé, sok esélyük nincs a nyerésre.

Azt is jó lenne tudniuk, hogy a nép nem szereti a békétlenséget, az uszító, becsmérlő mondatokat sem. A magyar emberek tömegesen jobbára csak békés megmozdulásokon szeretnek megjelenni – lásd Békemenetek –, és nem utcai ordibálásokon, obszcén feliratú táblákat hordozó, artikulátlanul üvöltő hordák között. Nem véletlen, hogy a nagy „pedagógustüntetésekről” is igyekezett a többség távol maradni. Jobb is ez így, hogy a tanév idén is békében, boldog diákzsivajjal indult.