A pokoli és a nemes küzdelem

Elmúlt a nyár, de nem múlt el az orosz-ukrán háború. Nincs hír e gyilkos esemény taglalása nélkül. Már legyintenénk is, hogy kár erre fecsérelni a szót, hisz a józan észre nem hallgat egyik fél sem. Érthetetlen, ami történik. Két testvérnép gyilkolja egymást. A Nyugat – élén az USÁ-val – pedig tömi a háborúba a pénzt, és önti a harctérre a fegyvereket. Az ukrán nép szenved, az ország elvesztette lakosságának jelentős részét, miközben esélye sincs, hogy fegyverrel visszaszerezze területeit. Százak halnak meg naponta, csak azért, mert valakik az USÁ-ban ezt így szeretnék. 

Európa vezető országai pedig minden normális megfontolás nélkül, szolgai módon követik az amerikai politikát. Scholz német kancellár Bajorországban egy választási kampánybeszédben – miután a tömeg kifütyülte – háborús uszítónak nevezte a tüntető, békepárti németeket, egyenesen a pokol angyalainak titulálta őket. 

Itt tartunk tehát. 

Esély nincs arra, hogy Európa vezető politikusai abbahagynák ezt a sátáni küldetésüket. Mert üvölthet Scholz, Macron, küldheti repülőgépeit a holland Rutte, fegyvereit az olasz Meloni vagy a spanyol Sanchez – nincs igazuk. Mindannyian az USA-ból fújt zenére táncolnak. Csak ők tudhatják, miért teszik.

Igaza Magyarországnak van, hogy azonnali fegyverszünetre lenne szükség. Novák Katalin elnökünk Kijevben járt, majd a Vatikánba repült. Talán békeközvetítői megbízatással járt Zelenszkijnél és Ferenc pápánál. Nemes küldetés. Csakhogy az ukránok – a vezetőik mindenképpen – még mindig abban bíznak, hogy képesek lesznek visszafoglalni a területeiket, hogy beléphetnek az Európai Unióba, majd a NATO-ba. 

Tévednek. 

És ezt már egyre többen írják le a nyugati sajtóban is. Egyre több magas beosztású katona jelenti ki, hogy reménytelen az ukrán katonai támadás. Az oroszoknak meg láthatóan elég, amit elértek. Céljuk ma már e területek megvédése, az ukrán ellentámadások visszaverése. Közben halnak a katonák, oroszok is, ukránok is, az európai gazdaságok pedig éppen, hogy kint vannak a vízből. 

Hogy melyik oldal mit miért tesz, lassan már senki sem érti. Csak írunk, beszélünk róla, úgy leszünk vele, mint a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben, amikor minden hír a vietnami háborúval kezdődött. Egy idő után már senki sem figyelt oda. Csak azok, akik elvesztették fiaikat, apáikat. Értelmetlen volt az is, értelmetlen ez is.

Valójában szebbről, jobbról, az atlétikai világbajnokságról terveztem írni. Mert a háború árnyékában is nagy dolgokra képes az ember. Például arra, ami kilenc napig Budapesten történt. Fantasztikus stadion, nagyszerű közönség és kiváló sportolók mutatták meg, hogy a sportok királynője tényleg az atlétika. Sokan voltunk, és örömmel állapíthattuk meg, hogy le a kalappal az atléták és a magyar sportszervezés előtt. Nemes versenyek voltak ott, és nem véres, háborús küzdelmek, mint az ukrán csatatéren. Gyilkos különbség van a kettő között. Ezt minden normális embernek tudnia kellene, és tanulni Európa kegyetlen történelméből.

 

(Nyitókép: Novák Katalin Ferenc pápánál. A köztársasági elnök Facebook-oldaláról)