Amikor kinyílik a kapu

Mostanában divatos fogalom lett a komfortzóna. De hogy is kell azt elképzelni? 

Szerintem olyan, mint egy kert, ami körbe van kerítve és minden fűszálat ismerünk benne. Minden a megszokott módon zajlik, és ez nagyon kényelmes, de ad egyfajta belső biztonságérzetet is. Lehet, ezért is lépünk ki belőle olyan nehezen.

Mert ezen a kerítésen bizony van kapu is, ahol néha ki kell lépni. Néha a körülmények kényszerítik ki, hogy kilépjünk, máskor szabad akaratunkból, kalandvágyból tesszük. Azt már szerintem mindenki tudja, hogy a kapun kívül van a csodák lelőhelye. De a veszélyek is ott laknak.

Amikor kitárul a kapu, akkor jobb óvatosan kilépni rajta, mert a kapun (komfortzónán) kívül nemcsak a csodákkal találkozhatunk. A kapun túl találkozhatunk száguldozó járművekkel és egyéb szokatlan dolgokkal. Ha csodakeresőbe fogunk, akkor is jobb lassan kilépni, előtte szétnézni, és csak ezután belevetni magunkat a szokatlanba. Nem minden kiugrás végződik csodával.

Én a megfontolt kilépés mellett teszem le a voksom. Ugorjunk fejest, de előbb győződjünk meg róla, hogy van víz a medencében. 

Mert a kapu nyitva áll. 

Nézzünk ki rajta.