Behálózva

Hajlamosak vagyunk ara, hogy behálózzuk magunkat. Hogy miből is áll ez a háló? Magunk és mások alkotta szabályokból. Elvekből, elhatározásokból, felvett szokásokból, családi örökségből, társadalmi normákból. Ha nem figyelünk, akkor annyira belegabalyodhatunk ebbe a saját magunk szőtte hálóba, mint a rovarok a pók csapdájába.

Mégis, mit tehetünk, hogy fényesebb, ritkább szövésű háló legyen körülöttünk? Vegyük sorra a szálakat. Vizsgáljuk át először azokat, amelyeket mi kreáltunk, majd a külsőket is.

Vannak olyan dolgok, amiket már csak szokásból csinálunk. Már rég idejét múlta, nem is esik jól, csak időhúzás, de ragaszkodunk hozzá, mert mindig így csináltuk, vagy mert a szüleink is így tettek, vagy mert ezt várják el tőlünk mások. De igazából kell ez nekünk? Ha nem kell, akkor próbáljuk meg nélküle. Tegyünk egy próbát. Hagyjuk el pár napra, majd nézzük meg, hiányzik-e, nézzük meg, hogy mi változott. Ha semmi, akkor göngyöljük gombolyaggá ezt a szálat, ami eddig körénk volt tekeredve, és visszafogott a szabad léttől. Gondoljunk rá szeretettel, de már nem kell a hálónkba. Hagyjuk magunk mögött. Szabaduljunk meg a megfelelni akarástól, a berögződött, idejétmúlt elveinktől, szokásainktól. 

Amennyiben sikerül pár szálat felgöngyölíteni, és magunk mögött hagyni, akkor észrevehetjük majd, hogy szabadabbak lettünk. És szabadnak lenni jó. Minél több felesleges szálat tudunk eltávolítani, annál szabadabbak leszünk.

Sok erőt kívánok ehhez a felszabadító tevékenységhez. (a boldogságot majd az eredmények hozzák magukkal)

Kezdjük hát a pókhálózást.