Mint a mesékben
Szerintem kétféle ember létezik: akik ráéreztek az olvasásban rejlő csodákra, és akik nem. Akik ráéreztek, azok olvasás közben benne vannak a történetben, végigélik, és milliónyi kép társul minden egyes könyvhöz, olvasmányhoz. Sokkal többet ad, mint bármelyik film, mert a könyvben saját képeinket látjuk.
Én az olvasni szeretők csoportjába tartozom. Már gyerekkoromban is szerettem a könyveket. Rengeteg mesét olvastam, és mindig elbűvöltek. A királyfi, aki hét nap és hét éjszaka vándorolt az erdőben, a kacsalábon forgó paloták, a kastélyok, a királykisasszonyok, a törpék és minden, ami a meséből „előjött”.
Aztán felnőtt fejjel azt vettem észre, hogy néha a való életben is megtalálom a mesét, amit gyerekkoromban olvastam…
Amikor elkezdtem erdőbe járni, akkor fedeztem fel az első ilyen csodát. Akkor éreztem rá, hogy milyen az, amikor napokig mehet valaki, és még mindig az erdőben jár. Megéreztem a legkisebb királyfi érzéseit. Megtaláltam a mesében olvasott óriási erdőket, a napsütötte tisztásokat, az eldugott erdei házikót. Mindez mesébe illő volt. Sőt, néha erdei manót is látni véltem az erdőben készített képeimen.
A múlt hétvégét egy kastélyban töltöttem, ahol ugyanilyen mesébe illő érzések ébredtek bennem. A kastélypark óriási fái mintha mesélni tudták volna a múltat. A kastély igazi igényes berendezésével, környezetével lenyűgöző volt. Fizetővendégként voltunk jelen, de olyan érzés volt, mintha a kastély úrnőjénél lettünk volna vendégségben. Olyan volt minden, mint ahogy a könyvekben olvastam. Mintha felelevenedett volna egy könyvbéli fejezet. A varázslat a levegőben röpködött.
Hogy miért írtam ezt most le? Mert jó ötletnek tartom, hogy valaki létrehozott egy ilyen csodálatos helyszínt, ahol az ember megtalálhatja álmait. Örömmel tölt el, hogy nem csak szabadulószobák, kalandparkok, és egyéb adrenalinfokozó helyek léteznek. Vannak már ilyen helyek is, amelyek egyféle nyugalmat árasztanak, harmóniát, egyensúlyt. És mesébe illők.
Boldogsággal tölt el, hogy ott lehettem.
A bölcskei kastélyban jártam.