Jenő bácsi odacsap
Kikaptam. Bizonyos dr. Kaltenbach Jenő jogtudós, egyetemi tanár, tanszékvezető és volt sok minden magas hivatali és közéleti rangú ember eltanácsolt, eltiltott. Na, nem az egyetemről, mint anno Horger Antal bizonyos József Attilát, hanem csupán a saját, tessék figyelni, Facebook-oldalának megtekintésétől és a posztokhoz való hozzászólás lehetőségétől.
Amúgy jeles Úr, akinek érdemei és betöltött fontos funkciói csak több bekezdésben felsorolhatók, eme jeles közösségi oldalon, tömény DK-propagandát nyom. Azt, hogy erre ennyi idősen és ilyen életút után mi szüksége van, valószínűleg soha nem fogjuk megtudni.
A posztjai, a komoly intellektuális igénnyel megírt kormánykritikáktól kezdve a nyolc általánost, hat elsőt és két másodikat végzettekhez igazított mémekig terjed.
Magának az eltiltásnak a története rövid és prózai. Az a bizonyos közösségi oldal egyszer feldobta egyetemi tanárunk posztját, én pedig elolvastam. Ezt – gondolom – az a bizonyos algoritmus felhívásnak vette és egyre gyakrabban láttam jeles szerzőnk posztját, és időnként hozzá is szóltam. Aki ismer, tudja, hogy a nemtetszésemet is a nyomdafestéket nem tűrő szavak kerülésével szoktam jelezni. Tehát naivan azt gondoltam, a véleménynyilvánítás szabadságába belefér, ha nem értek mindennel egyet, ami az oldalon megjelenik.
Ám kiderült, nem fér bele, felkeltettem jeles, sok minden fontos ember volt már Úr figyelmét, és szerintem alig várta, hogy végre kiebrudalhasson az oldaláról.
Történt ez pedig az alábbi poszt alapján.
Erre tettem egy rám oly jellemző megjegyzést, melyre az éber jogtudós szinte azonnal lecsapott, és jött a tiltás.
Mit mondhatnék erre? Ha nyelvtannáci lennék, akkor mondhatnám, hogy német származása ellenére, magyar egyetemeket elvégezve és ott tanítva tudhatná, hogy a magyar é betű ilyen és nem ilyen: è. Valamint nem momment, hanem komment, de nem vagyok nyelvtannáci, és időnként magam is tévesztek. Mondjuk, jogtudós sem vagyok, csupán egy tanulatlan falusi gyerek.
Szóval a szólásszabadság lelkes hívei, némi nekik szánt malícia nyomán azonnal tiltással válaszolnak.
|
Mondjuk megtörtént ez már velem, hozzászólás nélkül is. Az igazmondás kaposvári papja, illetve ne legyek igazságtalan: püspöke is letiltott, gondolom, elébe akart menni annak, ami soha nem fog megtörténni, nevezetesen, hogy esetleg komolyan veszem. Illető áldásos, velem kapcsolatos lelkesedésére egy ismerősöm hívta fel a figyelmemet pár éve. Akkor a valósághajlítás olyan mértékére csodálkozhattam rá, hogy úgy döntöttem, mivel az illető nem Uri Geller, a valóság pedig nem kanál, megvizsgálom az esetekkel kapcsolatos emlékeimet, és mivel tudjuk, az emlékek megcsalhatnak bennünket, de az igazmondók soha, így aztán belenyugodtam a leírtakba, és vagy 3 tized másodpercig szomorkodtam is, hogy mekkora nagy gazember vagyok én. Történt aztán fél éve, hogy az egyik írásom nyomán keletkezett vita kapcsán valaki linkelte püspök úr remek és bizonyára megint fontos hiányosságaimra rávilágító cikkét, ám ezt sajnos már nem tudtam elolvasni, lévén likvidálva lettem a Facebook-oldaláról. Talán azért, mert már nem élvezi a kéz kezet mos kedvezményes jogszolgáltatást, nem tudom. Bár én, vele ellentétben, 217 módját ismerem még a tiltott tartalmak megjelenítésének. Nem kerestem a találkozást zsenialitásának újabb termékével, beláttam, szerény képességeim úgysem tennék lehetővé, hogy a magvas mondanivalót teljes egészében megértsem, így inkább lemondtam róla, és elkezdtem Pamuk egyik könyvét, remélve, hogy mint Karst a hó, úgy takar be engem is a zseniális szöveg és rejt el saját jelentéktelenségem valósága elől. |
Ez a remek hozzászólás, mely a felső képhez érkezett, viszont maradhatott.
Tehát ezzel a jeles jogtudós egyetért.
Most ugye, az írás szabályai szerint, kellene jönnie valami befejezésnek, valamiféle konklúzió levonásának. Ám mivel egyes, bizonyos dolgokban velem egyet nem értők szerint én nem tudok írni, így felmentem magam a szokványos befejezés alól. Egyik kedvenc szerzőmhöz fordulok hát, amikor írta, még nem volt Facebook, de aki olvas, az tudja, hogy minden komolyabb irodalmi életműből szinte mindenre idézhetünk pro és kontra is, szóval Kundera remek regényének a címe, Az élet máshol van, akár Jenő bácsi Facebook-oldalára is alkalmazható.
Ezúton köszönöm a tanár úrnak, hogy felmentett mélyenszántó közösségi egyvelegeinek további olvasásától.