Lépésről lépésre közelebb

Ahogy éljük a mindennapi életünket, egyszer csak jön egy pillanat, és azt vesszük észre, hogy benne vagyunk a taposómalomban, de már nem élvezzük. Eljön az az idő, amikor az egykori álommunka is unalmassá válik. A monotonitás – még akkor is, ha kényelmes számunkra – egy idő után teherként nyomja vállainkat. Állandó feszültség lesz úrrá rajtunk, és távol kerülünk önmagunktól.

Ilyenkor az első lépés a felismerés, hogy már nem élvezzük ezt a helyzetet. Ez akkor is megtörténhet, ha kívülről nézve minden ideálisnak tűnik.

Mit tehetünk ilyenkor? Először is keressük meg önmagunkat. Ez általában nem a legkönnyebb feladat, és csak lépésről lépésre haladva lehet megoldani. Kérhetünk külső segítséget is. Ha szétnézünk, jobbnál jobb önismereti módszerekkel találkozhatunk. De elindulhatunk egyedül is.

Ha egyedül próbálkozunk, akkor vegyünk elő papírt és ceruzát, és írjuk le a gondolatainkat, az legtöbbször sokat segít a keresésben. Írjuk le, hogy milyennek látjuk magunkat, milyennek éljük meg a mindennapokat, majd olvassuk vissza, és gondolkodjunk el rajta, hogy miért ilyen.

Gondolkodjunk el, hogy mi zavar bennünket a mostani helyzetünkben.

Mi az, amit már tehernek érzünk, és mi az, amiben még van élvezet.

Milyen érzések vannak bennünk mostanában?

Miben érezzük magunkat rosszul, és mi az, amit nem szeretnénk tovább csinálni?

Miben érezzük magunkat jól, és mire vágyunk.

Keressük meg azokat a dolgokat, amelyek jó érzéssel töltenek el bennünket.

Keressük meg magunkban a szeretet érzését. Mikor éreztük utoljára? Mi gátol bennünket abban, hogy gyakrabban érezzük?

Ahogy feszegetjük a dolgainkat, lassan megindulnak bennünk a változások. Észrevesszük, mi az, amire már nem kellene időt szentelni, és megtalálhatjuk azt is, ami majd boldoggá tesz bennünket.

Ahogy feszegetjük a dolgokat, lekerülnek rólunk a felesleges terhek, és egyre könnyebben találunk élvezhető célokat. De az is lehet, hogy észrevesszük a mostani helyzetben az örömeinket.

Ahogy elindulunk az önismeret útján, lépésről lépésre közelebb kerülhetünk önmagunkhoz.

És minél közelebb kerülünk önmagunkhoz, annál boldogabbak leszünk majd.

Csak rajtunk múlik.