Belső rend

Ahogy elkezdünk önmagunkkal foglalkozni, és elővesszük a kis csomagot, amibe a legbelső énünket burkoltuk, érdekes folyamat indulhat el.

Először megnézzük a legkülső burkot, amelyben ott vannak a mostanában megélt dolgaink: amit tegnap mondott a szomszédasszony, amit a híradóban hallottunk, a főnök múlt heti szigorú tekintete, meg akár egy elfelejtett, megoldásra váró sürgős feladat is megbújhat benne. Ha ezeket rendbe rakjuk magunkban, akkor lekerülhet a külső réteg.

Amit alatta találhatunk, az egy újabb burok, ami hasonló dolgokat rejtegethet. Lezáratlan beszélgetéseket, elmulasztott dolgokat, régi, kifakult sérelmeket, lerakódott érzéseket. Ezek mind akadályozhatnak bennünket abban, hogy igazán boldogok legyünk. Ha nekifogunk, ezeket is szépen sorban helyre lehet rakni. És akkor jön az újabb réteg…

Minden újabb réteg régebbi időkre nyúlik vissza. Lesznek olyan dolgok, amelyek maguktól a helyükre kerülnek, de lesznek olyanok is, amelyekkel munka van. Lehet, sok olyan érzés bennünk, ami már évek során kifakult, és elavult, de mi még mindig cipeljük a súlyát. Szép lassan minden ilyen felesleges terhet le tudunk pakolni. Csak kitartás és türelem kell hozzá. 

Azokat a súlyokat, amelyeket már régóta cipelünk, néha már észre sem vesszük, annyira hozzánk nőttek. De amikor sikerül megszabadulni tőlük, akkor biztosan észrevesszük a felszabaduló energiát. Minél több réteget hántolunk le, annál jobban fogjuk magunkat érezni, és lelkileg annál könnyebbek leszünk. És minél könnyebb a lelkünk, annál jobban vesszük az akadályokat.

Csak el kell kezdeni lehámozni magunkról az idők folyamán ránk rakodott felesleges rétegeket. És a többi már megy magától. 

Megéri nekifogni.