Elcsendesedés

Nagyszombat van. A csend ideje. Próbáljuk meg ezt a csendet most kicsit másképpen megélni.

Ne az legyen a legfontosabb része, hogy mit eszünk, vagy nem eszünk ma. Legyen inkább első a befelé fordulás, az elcsendesedés. 

Zárkózzunk el a külső hatásoktól, és nézzünk magunkba. Halljuk meg a lelkünk szavát. Térjünk vissza a nyugalmi állapotunkba. Tegyünk félre minden aggódást, minden megfelelni akarást. Legyünk önmagunkkal. 

Keressük meg ott, legbelül, hogy mi az, amit szívesen csinálunk, hogy miben érezzük jól magunkat. Aztán keressük meg, hogy mikor tettük ezt legutóbb? Mennyi időt szánunk arra, amit szeretünk… Ha régen volt, akkor miért? Ha kevés időt szánunk rá, akkor gondolkodjunk el rajta, hogy miért? 

Vajon megengedjük magunknak, hogy élvezzük az életet? Ha nem, akkor tegyünk róla, hogy ez megváltozzon. Beszéljük meg önmagunkkal ezeket a miérteket.

Ez a befelé fordulás ideje, itt most nem tartozunk senki másnak beszámolóval. Ez csak rólunk szól. Nem kell senkivel megbeszélni, nem kell senkinek elmondani. Csak bennünk szülessenek meg a válaszok és a tervek a jövendőre nézve. 

Előbb nézzünk önmagunkba, majd utána jöhet a feltámadás. Ami szintén csak rólunk szól. Nem a nyusziról, a báránykákról, a tojásokról és az ajándékokról. Csakis rólunk! 

A feltámadás arról szóljon, hogy átminősülünk egy olyan életminőségbe, ami tökéletesebb és boldogabb lesz az eddig éltnél. Talán így lehetünk legközelebb ahhoz az üzenethez, amit Jézus a feltámadásával átadott nekünk.