Kell?
A mindennapjainkban elég sűrűn használjuk ezt a négybetűs szócskát, miközben észre sem vesszük, hogy mennyire uralkodik felettünk.
Mire is gondolok? Fel kell kelnem, be kell vásárolnom, dolgoznom kell, ki kell takarítanom, stb… Folyamatosan a kell szócskával párosítjuk a céljainkat, és ez valamiféle kényszerérzetet ébreszt bennünk. De ha jobban belegondolunk, semmit sem kell. Mindent a saját akaratunkból teszünk meg.
Pár példa erre:
Vegyük először azt a kijelentést, hogy fel kell kelnem reggel. De igazából nem kell felkelnem, egész nap ágyban maradhatnék, viszont felkelek, mert így alakítottam az életem, mert vannak dolgok, amiket el szeretnék intézni, és ha egész nap ágyban maradok, akkor szinte nem is élek.
Le kell fogynom (ezzel a kijelentéssel nagyon nehéz), és igazából miért kellene, hiszen jó vagyok úgy, ahogy vagyok, ha nem így lenne, akkor tennék ellene. A le akarok fogyni kijelentéssel már van némi remény a testzsír csökkenésére (az akarok szóról majd egy következő blogban akarok írni).
Ki kell takarítanom. És ha nem takarítok ki? Azt is megtehetem, de jobban szeretem a tisztaságot magam körül, ezért kitakarítok. Teljes egészében rajtam múlik.
Tanulnom kell. Igazából nem kell, de ha szeretnék többet elérni, akkor nem árt a tanulás. Megtehetem azt is, hogy nem tanulok, nem gondolkodok, csak úgy vagyok. Van, aki ezt választja. Én inkább a tanulás mellett teszem le a voksom. Tanulok, mert többet szeretnék tudni a világról.
Tehát ha a „kell” szót kiiktatjuk a mondatainkból, és azzal helyettesítjük, hogy szeretném vagy azzal, hogy akarom, akkor ezzel kapunk egy kis motivációt is. Mégis más, hogy valamit saját akaratunkból teszünk meg, vagy kényszerből.
Ha átvizsgáljuk a tetteinket, megkeressük a kiindulópontjukat, akkor láthatjuk, hogy mindegyiket visszavezethetjük egy olyan helyzethez, ahol mi döntöttünk a saját akaratunkból.
Én a mindennapjaimban igyekszem minimálisra csökkenteni a „kell”-ek számát.
De nem kell, hogy elhidd nekem. Próbáld ki, és megtapasztalhatod.