Korlátaink

A szabadság itt van a levegőben. Felszívjuk magunkba, és felébred bennünk a szabadságvágy. Mert szinte mindannyiunkban ott bujkál a szabadságvágy. 

De mit is jelent a szabadság? Igazából ezt nehéz lenne definiálni, hiszen mindenki más területen szeretné érezni. 

A szabadság, ami hiányzik, az előjöhet sokféleképpen. Van, aki szabadabban szeretne alkotni, van, aki szabadabban szeretne jönni-menni, van, aki szabadabban szeretné kifejezni magát, és van, aki egyszerűen csak szabadabban szeretne élni. De mi tart vissza bennünket ezektől a dolgoktól? 

Korlátok, falak, kerítések.

Mindenkinek azon az életterületén kerül elő a szabadságvágy, ahol valamiért korlátozva érzi magát. De ha jobban belegondolunk, akkor észrevehetjük, hogy a korlátainkat a legtöbb esetben saját magunk állítottuk fel. Rajtunk múlnak azok az elhatározások, amelyekkel fékezzük magunkat. Még sokszor abban az esetben is, ha azt gondoljuk, hogy kívülről kaptuk a korlátot. Mert ténylegesen a leginkább tőlünk függ, hogy beleállunk-e a környezetünk alkotta rendszerekbe.

Vegyük hát elő a berögződött, és jól megszokott korlátainkat, és vonjuk górcső alá őket. Nézzük meg, hogy miről szólnak, mióta vannak, mi célt szolgálnak. És gondoljuk át, hogy szükségünk van-e még rájuk. Mert a legtöbb korlát a múltból maradt velünk. És a legtöbb már idejét múlta, csak szokásként jól beépült a mindennapjainkba.

Most van itt az ideje, hogy túllépjünk a múlton. Vonjuk le a következtetéseket, fejezzük be, ami befejezetlenül maradt, döntsük le a szükségtelenné vált felesleges korlátokat, kerítéseket, falakat, és lépjünk tovább tiszta lappal. Sokkal szabadabbnak fogjuk érezni magunkat. 

Én már hozzáfogtam, bontogatom a korlátaimat.

Te hol tartasz benne?