Alvajárók szorításában
Az elmúlt hét legfontosabb két eseménye a Müncheni Biztonságpolitikai Konferencia és Orbán Viktor évértékelő beszéde volt. Ez utóbbi is kiemelten foglalkozott az orosz-ukrán háborúval, míg Münchenben másról sem esett szó. Úgy tárgyaltak a világ vezető politikusai erről a háborúról, hogy az egyik felet meg sem hívták. Egyetlen szó nem hangzott el a konfliktus kirobbanásának valódi okairól, a Nyugat felelősségéről. Kizárólag Putyin a hibás, és ezért Ukrajnának győzelmet kell aratnia. Eddig csak az volt a közös, hogy addig segítenek Ukrajnának, amíg az kéri, de ma már az Oroszország feletti totális győzelem a cél.
A magyar, békére vágyó fülnek ijesztőek voltak a Münchenben elhangzottak. Kamala Harris szemrebbenés nélkül ítélte el egy szuverén ország megtámadását, és még el sem pirult, hogy éppen ő, az USA alelnöke mond ilyet. Mintha sohasem hallott volna Korea, Vietnam, Irak, Afganisztán vagy éppen az arab tavasz országainak amerikai megtámadásáról, Scholz kancellár újfent nem sokat mondott, azt is halkan, külügyminisztere, a zöldpárti Annalena Baerbock harciasan harsogta helyette, hogy Németország teljes mértékben háborúpárti, és aláveti magát a transzatlanti akaratnak. Ami ugye az USA kéréseinek kritika nélküli támogatása. Az amerikaiak és az angolok pedig komolyan felvetették a nagy hatótávolságú rakéták küldését. Hogy Ukrajna lőni tudjon tiszta orosz területeket, városokat, akár Moszkvát is. És ez már tényleg egy világháború, netán egy atomháború veszélyét hozhatná. Biden Kijevbe is elment, további életeket kioltó fegyveres ajándékot ígérve.
Macron francia elnök volt az egyetlen, aki Münchenben egyáltalán szájára vette a nyugatiak közül a tárgyalásokat és a béke szót. Nagy sikert nem aratott vele. (Zelenszkij azóta meg is üzente neki, hogy csak az idejét pazarolja.) Azért elgondolkoztató, hogy a több mint 500 milliós Európa egy 330 milliós távoli ország, az USA katonai segítségére van rászorulva immár több mint 70 éve. Ahogy az is, hogy a rendszerváltáskor a szovjet csapatok kivonultak a megszállt országokból, az amerikaiak pedig nem. Sőt egyre több fegyverrel és katonával vannak az európai kontinensen. Ez persze sok mindent megmagyaráz az európai politikusok és véleményformálók hozzáállásából.
Kína volt az egyetlen, akinek külügyminiszteri küldötte kijelentette, hogy nem szabad visszatérni az elmúlt század háborús világához, és békeközvetítést ajánlott fel Ukrajna és Oroszország között. Miközben kikérte magának, hogy milyen alapon üti bele az orrát az USA a tajvani kérdésbe, és hisztérikusnak nevezte Biden elnök reakcióit az állítólagos kémballonok lelövésében. Orbán Viktor pedig találóan nevezte a háborús eufóriát vadnyugatinak, követőit alvajáróknak. Akik a valóság helyett egy elképzelt igazságban keresik a megoldást. Magyarország ismét egyedül maradt, legalábbis ebben a nyugati világban.
A kormányfő évértékelője persze többről is szólt, mint a háború, heti podcastunkban majd ezekre a témákra is kitérünk.
Nyitóképünk forrása: https://securityconference.org/