Vezérlőelv

A héten látványos égi jelenségben gyönyörködhettünk. Az esti égbolton már napok óta versenyt fényeskedik a Jupiter és a Vénusz. Most a Hold is közéjük állt. Nem is akárhogy: kacéran, teljesen vékony pengeéllel – nem pedig teljes vakító fényességében –, hogy a bolygók is érvényesülni tudjanak. 

Hazafelé jövet előttem fénylettek a sötét égbolton. Mintha az utat mutatták volna. Hármasukról egy szó jutott eszembe: vezérlőelv. 

Ők hárman felálltak az égen. És eltáncolták nekünk táncukat.  Mit is üzentek ezzel nekünk? A visszaúszó halak csillagzatában történt ez az égi bemutató. A bölcsesség, a harmónia és a lélek bolygói azt üzenték, hogy nézzünk vissza a múltunkba, és csináljunk számadást.

Először is keressük meg a múltunkban azokat a pillanatokat, amelyekben jelen volt a szeretet. Azokat a helyzeteket, amikor boldogságot éreztünk a lelkünkben. Keressük meg ezeket a pillanatokat, és a hozzájuk fűződő gondolatokat, jó érzéseket hozzuk át a mostba, mert ezek jól működtek.

Aztán keressük meg azokat a dolgainkat, amelyek már célba értek. Ezeket zárjuk le, már nem kell rájuk időt fordítani. Ami befejeződött, azzal kapcsolatban összegezzünk, vonjuk le a tanulságokat és félre lehet tenni.

Keressük meg azokat a dolgokat is, amelyek már nem működnek, mert életképtelenek, nincs már bennük sem harmónia, sem pedig szeretet. Ezektől lehetőleg minél előbb szabaduljunk meg.

Ha mindez sikerült, továbbléphetünk. Jönnek majd újabb szép napok, és újabb megpróbáltatások. De legalább már nem cipeljük magunkkal a lejárt terheket. A múlt súlyai nem nehezednek feleslegesen a vállunkra. 

És elő tudjuk kapni bármikor a boldogságérzést, és a szeretet bölcsességével tudunk továbbhaladni. 

Vegyük elő, minél többször. Rajtunk múlik. Éljünk a lehetőségekkel.