Tudatosság kontra ösztönök
Tegnap hosszasan elméláztam azon, mi a jobb, ha tudatos vagyok, vagy ha csak hagyom, hogy az ösztöneim vigyenek szabadon.
De mi is az ösztön, és mi az, hogy tudatos?
A tudatos lét az ösztönös cselekvések ellentétpárja. Ha ösztönösen cselekszem, akkor arra megyek, amerre a lábam visz, ha pedig meggondolom hova lépek, az tudatos. De mi a jobb?
Mire jó a tudatosság? Sokszor hasznos tud lenni. Például, ha lehúzó gondolatfolyamba gabalyodtunk bele. És csak az körül forog minden gondolatunk. Kavarog bennünk, és nem tudunk tőle megszabadulni. Ilyenkor jó elővenni a tudatosságot. Mert aki csak arra figyel, amit éppen most csinál, az nem tud közben más gondolatokat dédelgetni.
Attól, hogy tudatosan teszünk valamit, az még nem garantálja azt, hogy az a helyes út. A tudatosság csupán azt adja, hogy arra figyelünk, amit az aktuális pillanatban csinálunk. És uraljuk a cselekedeteinket. Ez segít az adott dolog tökéletesebb megvalósításában. Mert csak arra koncentrálunk. Ettől nem leszünk se jobbak, se rosszabbak.
Akkor mégis melyik a jobb, a tudatos cselekedetek vagy az ösztönös dolgaink?
Ha mindent ösztönösen csinálunk, akkor lehet, megteszünk, vagy kimondunk olyasmit is, amit később megbánunk. De néha ösztönösen érzünk rá a helyes megoldásra. Vannak olyan helyzetek is, amikor nincs idő gondolkodni, ilyenkor jó ösztönösen cselekedni.
A tudatosság párja az ösztönösség. Mint a yin és a yang – kiegészítik egymást. Amikor nem vagyunk tudatosak, akkor ösztönösen cselekszünk. A lényeg az egyensúly. Semmit sem kell túlzásba vinni, sem az ösztönös cselekedeteket, sem a tudatosságot.
A legfontosabb az, hogy hozzuk ki önmagunkból a legjobbat.