Tedd azt, amiben szárnyalsz!

Mindenkinek van valami, amiben jól érzi magát. Amitől szárnyakat kap. Keresd meg, hogy Te miben vagy jó! Mi az, amiben nem akarsz senkinek megfelelni, csak saját jó érzésből csinálod? Mi az, amit élvezettel csinálsz? Tedd ezt naponta! Tedd ezt, amikor csak teheted! Tedd azt, amitől szárnyakat kapsz, és szárnyalj!

Igen, már hallom is az ellenvetéseket. Hogy ebben a mai világban, amikor minden drága, amikor tele van minden erőszakkal, rosszindulatú emberekkel, miegymással, amitől mindenhez van kedve az embernek, csak szárnyalni nincs. Hogy inkább ezeket a dolgokat kellene világba kiáltani. Hogy megváltozzon, hogy eltűnjön, hogy jobb legyen.

Hát kiáltsd! És mi történik? Valaki meghallja, bólogat, majd ő is a világba kiáltja a saját változatát a rosszra. És jönnek mások is, akik szintén látják, érzik, hogy milyen borzalmas itt, meg mindenhol minden… És már mindenki kiabál. És mindenki rosszul van valamitől. 

És ha ilyenkor szétnézel, mi változott? Főleg akkor, ha olyasmiket kifogásoltunk, aminek a kimenetelére nincs ráhatásunk. Mi változott meg a kiabálásunktól? Csak hangzavar lett, de egyébként nem változott semmi. 

Vagyis mégis változott valami, mert nyakig ülsz egy mocsárban, ami a kesergésről szól, a búinkról, a bánatunkról, a keserűségeinkről. És itt már nemcsak a tiédről, a többiekéről is. Egy rakás emberrel találod magad együtt, akik a kiáltásodra csatlakoztak hozzád, magukkal hozva a saját kesergésüket is. És már nyakig ültök ebben a sárban. És még jó, ha ez csak sár. De mit tehetsz? Talán semmit, vagy talán mégis tehetsz valamit?

Mondjuk… Ha az aktuális bánatod, bosszúságod, vagy rossz érzésed nem kikiabálod, hanem félretolod egy pillanatra… Nem kell messzire, csak hogy elérhesd bármikor, ha azt éreznéd, hogy mégis erre vágysz. Ha félretolod kicsit, behunyod a szemed, és megpróbálod azt tenni, amiben szárnyalni tudsz. Tudom, ez a legnehezebb pontja ennek a folyamatnak, de ebben van a kulcs. Kicsit félretolod, és megpróbálsz szárnyalni.

Ha neked a futás az, amiben örömöd leled, akkor fuss, ha az éneklés, akkor énekelj, ha alkotnod kell, alkoss, ha a növények között érzed jól magad, ültess növényt, ha éppen a munkában leled az örömöd, akkor dolgozz! Lényeg, hogy emelkedj általa magasabbra. Legyen az bármi is, tedd azt. Ha csak pár percre is sikerül átbillenned a pozitív oldalra, már az is jó. 

És ilyenkor mi történik? Mi változott? Például az, hogy nem ülsz nyakig a kesergés mocsarában. 

Ha minél többet szárnyalsz, egyre szabadabb leszel. Ahogy széttárod a karjaidat, a tüdődbe friss levegő áramlik, friss energia. Életerő. A szárnyalás szabaddá tesz, felemel a magasba. Az eredendő problémád még ugyanúgy fennáll, de amikor már kiemelkedtél a szenvedésből, és fentről nézed, talán már nem is olyan fájó érzés. És talán a megoldás is közelebb került.

És amikor már jól megy a szárnyalás, észreveheted, hogy bármilyen helyzetet könnyebben megoldasz. Mindenen gyorsabban keresztülmész, és egyre jobban érzed magad. A szárnyalás ragályos (éppúgy, mint a panaszkodás). Ezért előbb-utóbb már azt is észreveheted, hogy a magasban ismerősökkel is találkozol, akik ott röpködnek melletted. 

Csak azt tudom javasolni, hogy tedd azt, amitől szárnyalsz. Én is azt teszem.

Szárnyakra fel!