Békét akarunk
Sohasem gondoltam volna, hogy a hidegháború idején írt orosz írásbeli érettségim címszavai valaha is aktuálisak lesznek. A fordítandó dolgozat címe ez volt: Békét akarunk.
Akkoriban Európában pedig béke volt, és ma, 2023-ban, jó fél évszázaddal később, újra ilyen címet kell adni írásomnak. Mert lassan egy éve háború van, és kilátásban sincs, hogy ennek az értelmetlen öldöklésnek vége legyen. Szenved két testvér nép, különösen a megtámadott ukránok, akiknek télvíz idején nem jut fűtés, áram, melegvíz, mert a rájuk támadó ellenség szétlövi ezeket az alapszolgáltatásaikat. És nélkülük ma már nincs civilizált élet.
A háború Európára vetített negatív gazdasági hatásairól már ne is beszéljünk. Megdöbbentő, hogy Magyarországon kívül Európa háborús lázban ég, mintha elment volna a politikusainak – de különösen a média képviselőinek – az esze. Nem csitítják, nem békítik a feleket, hanem öldöklő fegyverek garmadáját küldik a harctérre. Az USA nagy-nagy örömére. Mert valahol ott, az Egyesült Államokban lehet a kulcsa a tragédiának. Ma már világosan látszik, hogy onnan indult a provokációk sora, amire az orosz vezetés hibásan, agresszívan reagált. Szegény ukránok pedig elszenvedik e nagyhatalmak vérengzésbe torkolló ellentéteit.
Az USA vezette NATO európai tagjai pedig – az EU felelőtlen vezetőinek aktív asszisztálásával –csak szítják az ellentéteket. Nyilatkoznak (mint nemrégiben Davosban), elítélnek (jogosan), egymás kezébe adván a kilincset Kijevben. Ígérnek – és adnak is – mindent, amivel még több ukrán vért lehet kiontani. Ukrajna asszonyai, gyerekei tömegesen emigrálnak, míg férjeik a háború vágóhídjára masíroznak. Az amerikai és az európai média pedig minden eszközével űzi, hajtja a politikusokat a még több fegyver, lőszer, tank, tarack és egyéb gyilkos szerszámok Ukrajnába küldésére. Dollár- és eurómilliárdok folynak az egyre többet és többet követelő ukrán vezetés támogatására. Akiknek úgy tűnik, hogy az amúgy döntően oroszok lakta területek fontosabbak, mint polgártársaik élete. Valamit pedig jó lenne kitalálniuk, mert így nem csak a területeiket veszíthetik el, hanem népük legaktívabb polgárait is.
Ezzel az amerikai és európai hozzáállással semmi remény a megoldásra. De a gyilkolás mellett ott vannak a harcok Európára, hazánkra is kiterjedő hatásai. És ezek sem kevesek. Elvesztettük a biztonságos és olcsó orosz energiaforrásunkat (ennek az USA tapsol, mert küldheti a méregdrága palagázt), közben szankciók tömege sebzi gazdaságainkat (az USÁ-nak ez sem rossz), soha nem látott milliárdokat költünk fegyverkezésre (a német és amerikai fegyvergyártók nagy megelégedésére). Tarol az infláció és billeg egy sor ország politikai biztonsága.
Itt tartunk most, 2023 első hónapjában, táncolva egy valós világháború szélén. Rajtunk kívül senki nem akar az EU-ban fegyverszünetet vagy békét. Mi, magyarok – ha akaratunkat nem is tudjuk kiharcolni – legalább mondjuk el mindenhol, mindenkinek, hogy mi igenis békét szeretnénk.
Kezdőképünkön a Die Welt c. német lap online kiadásának január 27-i0 címlapja látható.