Gazdasági harapófogóban
Az európai – benne a magyar – infláció egyre elviselhetetlenebbé válik. Megrontja mindennapjainkat, sok családot a szegénység szélére taszít, miközben semmi nem látunk, hogy az unió tenne ez ellen valamit. Európa gazdasága egyre inkább egyedül marad, miután az oroszok elleni szankcióknak is egyértelmű gazdasági vesztese.
Ehhez járul, hogy az USA saját magára figyel, és nem olyan barátságos az unió országaival, mint korábban volt. A háború miatt kiesett Oroszország is, így elvesztek vele együtt az olcsó energia- és nyersanyagforrások. Mindettől Európát sokkal erősebben sújtja az infláció, az ezzel járó recesszió, mint Amerikát vagy Kínát.
Nem véletlen, hogy élénk gazdasági diplomácia indult, hogy valamit rendbe tudjanak tenni az európai államok. Macron francia elnök az USÁ-ban tárgyalt, és a megbeszélései semmi eredménnyel nem jártak, ahogy korábban a német kancelláré sem. Szép nyilatkozatokat adnak ki az értékbarátságról, de a lényeget, hogy létrejöjjön az USA és az unió között egy új kereskedelmi megállapodás, egyikük sem tudta elérni.
Ellenkezőleg. Az Egyesült Államok egy 370 milliárd dolláros gazdaságfejlesztő csomagot indít, a saját inflációja letörésére. Ez olyan lépéshátrányba kényszeríti az EU gazdaságát, hogy Macron a tervet "szuper agresszívnek" nevezte. A törvény olyan kedvezményeket, konkrét támogatásokat ad az USÁ-ban működő cégeknek, hogy német, francia és más európai országbeli vállalkozások megkezdték termelésük áthelyezését az USÁ-ba.
Ha a fentiekhez hozzávesszük, hogy Kína egyre erősebb, és olyan hatalmas a piaca, hogy vonzza az európai cégeket, akkor egyértelműen látszik, hogy Európa beszorult Kína és az USA közé. Közben kínai cégek terjeszkednek nem csak Afrikában, az USÁ-ban, Dél-Amerikában és persze Ázsiában, hanem Európában is. Ideges a világ gazdasága, nem csak Macron, de a németek is lázasan utaznak az arab államoktól elkezdve Ázsián át Afrikába, hogy pótolják az oroszországi veszteségeiket.
Magyarország pedig nyitott gazdasága révén minden világpolitikai rezdülésre érzékeny. Belső rendelkezésekkel nem lehet letörni a globális inflációt, így nagyon oda kell figyelnünk Európa vezető országainak lépéseire. Ilyen billegő környezetben válik igazán jelentőssé, hogy hozzájussunk a nekünk járó uniós pénzekhez, vagy annak egy jelentős részéhez. Még karácsony előtt kiderül, hogy politikusaink sikerrel jártak-e az évek óta tartó tárgyalásik során.
Ahogy az is fontos, hogy egy-egy ország ellenzéke támadja-e, vagy segíti-e a kormányát. A német ellenzék például igyekszik konstruktív lenni. Nálunk más a helyzet. Saját nemzettársaink vannak az Orbán-kormány ellen az unióban, de itthon a Parlamentben sem hallunk mást.
Jól mutatja az ellenségeskedést, hogy a napokban az egyik ellenzéki párt saját televíziót indított. Még ebben az egy órácskában sem tesznek mást, mint a kormányfőt ócsárolják. Jelszavuk, hogy "Van mit nézni". Jobb lenne, ha a plafont néznék, mert ezt a stílust a mennyezet sem fogja kibírni.