Tél tábornok, az örök győztes
Barátságtalanná vált az idő, közeleg a tél. Nem tud az ember nem gondolni az ukrán emberekre és a harcoló katonákra. Nekünk a Don melletti tél jut erről az eszünkbe, ahol annyi somogyi baka szenvedett a fagytól és az orosz túlerőtől. Anyám öt férfitestvére volt a Donnál, és csak háromnak sikerült élve hazakeverednie.
De a franciák is ismerik jól az orosz telet, Napóleon csapatai is ennek estek áldozatául. A német-hitleri hadsereggel együtt ott voltak a Donnál rajtunk kívül olaszok, románok, szlovákok, osztrákok, csehek is. Kegyetlen történelmi példái vannak tehát az európai népeknek az orosz télről, ahol katonák százezrei haltak fagyhalált. Mégis, mintha Európában senki sem tanult volna belőle. Meséli Szijjártó Péter, hogy az unió 27 külügyminisztere közül 26 ki sem ejtette a száján a béke szót. Egyedül ő, és a magyar kormány az, amely békét hirdet, szorgalmaz, követel. Mintha elment volna az európai (és amerikai) politikusok esze. Mintha nem ismernék saját történelmüket. Mintha nem emlékezne senki arra, hogy milyen érzés, ha csak fél órára is elmegy az áram, vagy akadozik a fűtés, és nem folyik a csapból a hideg-meleg víz.
Ukrajna most ezt éli át. Milliók számára nincs áram, nincs fűtés, nincs vízellátás. Mert az oroszok az ukrán területek civil infrastruktúráját lövik szét, az ukránok pedig a megszállt orosz területeken pusztítanak el mindent rakétáikkal. Mennyi katona halála, mennyi ember szenvedése kell még ahhoz, hogy valakinek eszébe jusson, hogy nincs tovább. Fegyverszünetet kell kötni még a nagy tél beállta előtt. Mert eddig a történelem minden háborúja fegyverszünettel, békekötéssel ért véget.
Tudnia kellene ezt a G7 országok külügyminisztereinek is, mivel abban a münsteri teremben üléseztek legutóbb, ahol 1648. október 24-én megkötötték a harmincéves háborút lezáró vesztfáliai békét. Ennek a háborúnak sem volt győztese, mindenkinek kompromisszumot kellett kötnie. A felek annyira gyűlölték egymást, hogy még egy városban sem voltak hajlandóak tárgyalni, csak követek útján egyezkedtek.
Persze olyan hozzáállással, ahogy a mai házigazda, a zöld német Annalena Baerbock ezt intézte, nehéz a normalitásig eljutni. Kezdte azzal, hogy a teremből eltávolíttatta a feszületet. Rejtély, hogy miért követte el ezt a barbárságot. Pedig Münsterben ott volt majdnem mindenki, aki számított. Az amerikai, német, olasz, japán, angol, kanadai és az EU külügyminisztere. De nem a békéről tárgyaltak, hanem a háború folytatásáról, az ukránok pénzzel, fegyverekkel való támogatásáról. Hogy egy nép szenved, és a békére vágyna, arról senkinek nem volt mondanivalója.
Putyin nem fázik, és a csak egy pólóban üzengető Zelenszkij sem. Az USA és Európa, ha nem a saját érdekeit nézné, hanem valóban az ukrán népét, azonnal megegyezést sürgetne. De inkább leakasztják a feszületet, ukrán győzelemről szónokolnak, és mintha várnák tél tábornokot, aki már annyiszor döntött a véres háborúkban. Úgy tűnik, a politikai cinizmus nem ismer határokat.