Energiaválságból ipari válság
Robert Habeck, a német alkancellár, egyben energetikai és gazdasági csúcsminiszter a napokban kifejtette, hogy az energiaválság hatására sok német cég fog csődöt jelenteni. Azért olyan nagy baj mégsem lesz, mert mások csak le fognak állni. Egy darabig nem termelnek, de a válság után újra fognak indulni. Habeck nem érti, hogy egy cég nem tud szünetet tartani, mint az iskolák, mert leállás esetén el kell bocsátania a dolgozóit, elveszti piacait, és ha van, fizetnie kell tovább a hiteleit. Magyarul: éppúgy csődöt kell jelentenie, mint a többi bajba jutott vállalkozásnak.
A másik nagy bejelentése az, hogy a megmaradt három atomerőművet áprilisig tartalékra kell állítani, és ha kellenek, akkor újra kell indítani. A cégek mérnökei azonnal jelezték a minisztériumnak, hogy egy atomerőmű nem kávéfőző gép, amit csak úgy ki-be lehet kapcsolgatni, de a zöld politikusnál süket fülekre találtak. Igen, Ludwig Erhardnak, a háború utáni német gazdasági csoda atyjának a miniszteri székében egy dr. Habeck nevű filozófus (és mesekönyvíró) ül, akinek fogalma sincs a gazdaságról. Ő az első gazdasági miniszter, aki nem közgazdász. Ezzel az a nagy baj, hogy ezeket a badarságokat Habeck nemcsak mondja, hanem hatalma is van végrehajtatni. Mindezek ellenére ő ma Németország egyik legnépszerűbb politikusa. Ugyanis mindent szépen ad elő, hozzá még jóképű is, és a német újságírónők nagy kedvence. És ez Európa legerősebb gazdaságában fontosabb, mint a szakértelem.
Hogy meddig veszi be Robert Habeck meséit a német nép, az talány. Ha az ország gazdasága tényleg úgy meggyengül, ahogy azt a szakértők jelzik, akkor nemcsak Habeck úr, hanem a komplett német kormány is bukni fog. A mostani előrejelzések szerint a német gazdaság 8%-os recesszióban, azaz mínuszban lesz. És ez a válság tovább fog gyűrűzni egész Európában. Így lesz az Európai Unió elhibázott klímapolitikájából és az orosz-ukrán háborúból előbb súlyos energiaválság, abból pedig ipari válság.
Hogy ez hogyan alakul ki, arra jó példát hoz a Die Welt német lap. Az ország egyik vezető vasgyára, a hamburgi Arcelor Mittal annyi energiát fogyaszt csak az egyik olvasztókemencéjének begyújtásakor, mint félmillió televíziókészülék. Az egész éves gáz- és áramszükséglete annyi, mint egy negyedmilliós nagyságú városé. Az orosz gáz leállítása óta drasztikusan megemelkedett költségeket a cég nem tudja kigazdálkodni és leáll. Ezzel megszűnik az az acéltermelés, amit ez az óriáscég az autóiparnak, a hajógyártásnak, a hídépítésnek, a csővezetékgyártóknak szállított. Így indul be egy dominó-effektus, amelyik egész Európában is érzékelhető lesz.
És ez csak egy német gyár, de egyre több jelenti be a produkciós gondjait. Hogy erre Robert Habeck, Olaf Scholz kancellár Berlinben, vagy Ursula von der Leyen Brüsszelben csak széttárja a karjait, és Putyint emlegetik, az maga a német és az európai vezetés tökéletes csődje.
Úgy tűnik, hogy ez az idei tél nagyon forró lesz sok európai politikus számára.