A négy defektes kerék
Tusványos lassan olyan fontos hely lesz a Fidesznek, mint a német szociáldemokratáknak volt Bad Godesberg, ahol nyilatkozatban letettek arról, hogy az NSZK-ból kommunista országot kreáljanak. A Fidesz elnöke Tusványoson mondja el – mégpedig érthető módon, magyarul – azt, hogy hol is vagyunk, mi a dolgunk, és merre tartunk.
Két év covid-kihagyás után már várta mindenki, nem csak a Fidesz-pártiak, hogy ezekben a zavaros időkben hogyan látja Orbán Viktor a világ – és benne Magyarország – helyzetét. Nem kellett senkinek sem csalódnia. Sem a magyaroknak, sem a nemzetközi politikai és médiavilágnak. A magyar miniszterelnök idén is kimondta, tisztánlátóan megindokolva mindazt, amit az európai politikusok közül senki nem mert sem egyenesen, de még köntörfalazva sem elmondani.
Mert nem szabad Európában egyetlen politikusnak sem megfogalmazni, hogy a migránsok tömeges befogadásával fogy a nemzeti létük, felejtődik a történelmük, a keresztény hitük, gazdag nyugat-európai kultúrájuk. És lassan – de egy generáción belátható időn belül – például Németországban, Franciaországban, Hollandiában, Belgiumban, vagy éppen Svédországban az Európán kívülről jött, betelepült népesség fog dominálni. Aki ezt leírja vagy elmondja ezekben az országokban, az – legyen politikus, újságíró vagy tudós – azonnal pária lesz, és rögtön kiírják maguk közül. Ez számtalan példával igazolható tény. Ezért is hallgat az, akinek eltér a véleménye a liberális fősodortól. Nem véletlen az sem, hogy a dolgokat mindig nevén nevező Orbán Viktort és pártját szinte csak kritika éri Európának nyugati feléből.
Az igazság az tabu Nyugat-Európában. Tabu az is, hogy az Európai Unió háborús politikája minden sebből vérzik. Ahogy Orbán Viktor fogalmazta, egy olyan autóban ülünk, amelyiknek mind a négy kereke defektet kapott. Sorra buknak a kormányok, de még az angol miniszterelnök, Boris Johnson bukásában is azt hirdeti, hogy Ukrajna lesz ebben a háborúban a győztes. A német kancellár még úgy ahogy tartja magát, de ő is minden beszédében elmondja, hogy Ukrajna győzni fog. Jóllehet tudja, hogy azzal a két harckocsival, amit eddig Ukrajnának küldtek, ez lehetetlen, de mondja, mert az USA és az európai világ ezt várja el tőle.
A német politikai népszerűségi listát az a Robert Habeck gazdasági miniszter vezeti, aki energia-ügyben annyit tudott összehozni, hogy készüljenek a német polgárok arra, hogy télen fázni fognak, a tartalékaikat elviszi a vadul elszabadult villany- és gázköltség. Akinek pedig még tartalékai sincsenek, azokat nagyon sajnálja. A németek pedig a médiaagymosás hatására fel sem teszik azt a kérdést, amit Tusványoson olyan egyértelműen megfogalmazott Orbán Viktor. Hogy mi is ennek a helyzetnek az eredendő oka. Miért is van az energiaveszedelem, miért is tört ki az orosz-ukrán háború.
Így élünk itt, Európában. Ha az ember az igazságot keresi, akkor nem Berlinbe vagy Brüsszelbe kell mennie, hanem Tusványoson hallgassa meg a magyar miniszterelnököt!
Ha az ember az igazságot keresi, akkor nem Berlinbe vagy Brüsszelbe kell mennie, hanem Tusványoson hallgassa meg a magyar miniszterelnököt! – írja legutóbbi jegyzetében Schenk János. Közéleti podcastunk állandó vendége példák sokaságával illusztrálja, hogyan ejtette fogságba Nyugat-Európa országait a politikailag korrekt beszédmód, amely miatt lehetetlen lényegi kérdésekről nyíltan beszélni. De nemcsak a politikai elitre igaz ez, hanem az újságírókra és az értelmiségiekre is. Hogy miért kell az igazságért Erdélyig utazni, arról is kérdezem a Heti jegyzet szerzőjét.
Szervusz János, köszöntelek a műsorban!
A közélet iránt érdeklődők már megszokhatták, hogy Orbán Viktor néhány jól irányzott mondattal egy pillanat alatt képes az uborkaszezonból is kirántani az országot és Európát. Nem volt ez másként múlt hét szombatján sem. Mennyire lehet célja ez a magyar kormányfőnek? Kihez szól ilyenkor Orbán?
Régóta látjuk, hogy Nyugat-Európában a kettős mérce és a politikailag korrekt beszédmód foglyul ejtette a nyilvánosságot, példák sokasága igazolja ezt. Mégis hogyan fér ez össze azzal a demokráciaeszménnyel, amelyet folyamatosan hangoztatnak, s amelynek bástyái mögül gyakran ágyúzzák például hazánkat?
Miért nem lehet kimondani például azt a triviális tényt, hogy azok, akik a belső reprodukció helyett a bevándorlás mellett tették le a voksukat, belátható időn belül elveszítik hazai dominanciájukat és ezzel együtt azt az országot is, amelyet korábbról ismertek? Azért is érthetetlen a kérdés felvetésének hárítása, mert a várható eredmény egyenes következménye a politikájuknak, amely mellett viszont mellszélességgel kiállnak. Nos, hogy is van ez?
Az orosz-ukrán háború mintha katalizálta volna az eseményeket mindenhol, mintegy színvallásra kényszerítve mindazokat, akik csendben vagy kiabálva, de hasznot remélnek ebből a konfliktusból. Aztán vannak kormányok, amelyek bele is buknak a kialakult helyzetbe, főként a szankciós politika okozta energiaválságba. Néhány adással ezelőtt már feltettem a kérdést, de az Orbán-beszéd apropóján most is aktuálisnak érzem: kinek az érdeke az, ami Európában folyik? Az Egyesült Államoknak? Kínának? És ki fogja megfizetni az árát?
Térjünk vissza Magyarországra! Január elsejétől ismét vármegyék lesznek a megyéink. Csak az elnevezésben lesz változás, vagy számítasz bármilyen tartalmi visszarendeződésre is? Egyáltalán – tudva történészi végzettségedről – volt-e olyan intézmény, bejáratott eljárásrend, gyakorlat a kommunista hatalomátvétel előtti időkben, amelynek álláspontod szerint most is volna létjogosultsága?