Ez vagy te. Egy mások bajain élősködő hazudós
„Eltűnik, mint ha sót teszel a vízbe, de ott az íze:
mindenen átcsap az örök lehellet:
az isten él, az isten A Te Lelked:
ez a valóság, melynek nincs halála,
ez a mindenség, ez a könnyű pára:
Ez Vagy Te, Szvétakétu!”
Így végződik az egyik védikus szentiratban Szvétakéu és a haldokló édesapja párbeszéde, melyet oly gyönyörűen ültetett át magyar nyelvre Szabó Lőrinc.
Elolvasom százszor és még mindig hat, még mindig új gondolatokat kelt. Egy ősi irat, egy magyar zseni és a világ esszenciája néhány sorban feltárul.
Ezt keresi mindenki, de még aki megleli, sem mindig tudja, mit kezdjen vele. Miként nem tudta azt a másik zseni, József Attila sem, aki 18 évesen a Kozmosz énekében lényegében szintén erről, szintén ezt írta:
Mint feledésbe hulló verssorok,
Nagy bánatok is feledésbe hullnak,
Beteg ölébe megvacogó Multnak
S szépségük vissza is csak úgy ragyog,
Sokan keresik az igazságot, és vannak, aki azt mondják, megtalálták. Nagy öröm ez, hiszen a megtalált igazság eladható, jól eladható. Régóta ez a véleményem, egy coach-okat megszólaltató rádióműsort hallgatva majdnem balesetet szenvedtem, aztán egy másféle baleset lett a vége, mert könyvet írtam róla, de igazából mindig híve voltam annak, hogy bármilyen vélemény is alakul ki valamiről, érdemes annak utána nézni.
Elhatároztam hát, hogy megpróbálom feltérképezni a megváltó szakma hazai jeleseit, hadd tudjam, amit tudnom kell. A közösségi videómegosztókon számtalan beszélgetés van velük, ahol ízelítőt adnak a tudományukból, persze a lényeget nem felfedve csak elmondva a következő tanfolyam időpontját és a jelentkezés módját, ahol pár tízezer forintért bárkit bevezetnek, bárhova.
Először nem tudtam, miként találhatnék időt ezekre az okosságokra, az autóban hallgatás veszélyes, ezt már megtapasztaltam. Végül is a kondizás mellett döntöttem, mivel egy ideje már csak gépen edzek, szabad súlyokat nem használok, így nem fenyeget az a veszély, hogy egy-egy súlyos mondat miatt magamra ejtem, ami a kezemben van.
Hallgattam hát a görög ábc alapján elnevezett, vagy az indiai, buddhista, esetleg Óceániából importált gondolatokat, módszereket. Az előadók a gyors- és gépkocsirakodói végzettségűtől a pszichiáter doktorig terjedtek.
Végzettségtől és módszertől függetlenül mind magabiztos volt. Szemernyi kételyt nem éreztem bennük, miközben mondták a tutit. Nekem a leszületni kifejezés különösen tetszett, ez mindig annak a bizonyos karmának az emlegetése közben fordult elő. Sokszor volt szó még a hitről, mely – mint tudjuk – hegyeket mozgat meg, de ceruzát meg nem tud hegyezni.
Szóval hallgattam ezt a sok csalót, egy részük bizonyosan hisz is benne, hogy hegyező nélkül is képes lenne ceruzát hegyezni (mondjuk késsel még mehet), de azért úgy gondolom a többségük pontosan tudja, hogy csupán pillanatnyi reményt adhat, némi kikapcsolódást a zűrös hétköznapokból.
Mert ha Jézusnak 40 nap kellett a pusztában, Buddhának hosszú évek aszkézise és elvonulása és végül 49 nap, aminek a végén már úgy érezte, képes és tud tanítani, ám Szomorú Szerénke személyi asszisztensnek Megmondomatutit Mária irányításával 50 000 Ft-ért egy hétvégén sikerülni fog mindez. Ha belegondolunk, ez nem a hit, hanem a pénz ereje.
Külön világot alkotok magam.
Kerengő bolygó friss humussza lelkem,
Szépség-fák állnak illatokkal telten.
Dübörgő gépváros zugó agyam.
Szétkujtorognak részeg-boldogan
A holdas fények rajta, mint ha kertben
Világbogárkák szárnya csókra rebben.
Sötét hitem szent, hömpölygő folyam.
S kereng a bolygó, mint fáradt agy este,
Amint kihűl, lehull az éjbe esve,
Mint feledésbe hulló verssorok.
Ha bolygók és világok mind kihülnek,
Igazságnak gyujtván hűs fényt, az Űrnek,
Komor bolygóm a legszebben lobog.
József Attila így fejezte be a Kozmosz énekét, ők pedig majd üres zsebbel fejezik be a pszichiátrián.