Kampány van
Nézem Cseh Katalin átszellemült arcát, ahogy az Európai Parlamentben kifejti, hogy milyen boldogságot okozott számára az Európai Bíróság döntése. Ami utat nyitott arra, hogy a tagállamokkal szemben pénzügyi elvonásokat is lehet a jövőben alkalmazni, ha azok megsértik a jogállamiságot. Ujhelyi képviselő nagyszerű fordulatról áradozik, Dobrev Klára tapsikol. Úgy kell a gaz Orbán-kormánynak, ők megmondták előre. Ettől az ítélettől kezdve sem a magyar, sem a lengyel miniszterelnök nem fürödhet az unió pénzében, nem osztogathatja azt kénye-kedve szerint.
Ilyenkor az ember elgondolkodik, hogy kit is képviselnek ezek a hölgyek és urak ott, Brüsszelben. Kinek a pénzét is védik a jogállamiság leple alatt. Hogy nem a magyarokét, hogy nem a magyar nemzet érdekekeit az nyilvánvaló. Azok a felzárkóztatási támogatások ugyanis Magyarországnak járó pénzek, Az ország boldogulására, életszínvonalunk javítására fordítandók. Ha nem jönnek, mind a tízmillió magyarnak ártanak. Az EU pedig majd felhasználhatja ezeket a milliárdokat az egyre szaporodó NGO-k finanszírozására.
Az öröm azonban korai. Egy ilyen ország-büntetés nem olyan egyszerű kis balliberális parlamenti játék. Bevezetése hosszú hónapokba, ha nem évekbe telik. És miután ez az Unió valamennyi országát érintheti, nem biztos, hogy tapsolnak e döntésnek a románok, a bolgárok vagy éppen a csehek, lettek, szlovákok. Hogy mi az a bizonyos jogállamiság, amit meg lehet sérteni, azt majd a németek, a franciák, a hollandok fogják megszabni. Ha pedig ebből a büntetősdiből rendszer lesz - nem én mondom, hanem a német Die Welt kolumnistája -, az Európai Unió úgy fog összeomlani, mint egy kártyavár.
Aki pedig azzal töltötte az idejét, hogy meghallgatta Márki-Zay Péter évértékelőjét, az jobb, ha kettőre bezárja a lakása ajtaját. Kint ugyanis e vásárhelyi ember szerint pusztít a korrupció, dühöng a mélyszegénység, fideszesek pusztítják az embereket, az oktatásügy romokban hever, a katasztrofális egészségügyről már nem is beszélve. Orbán Viktor országa maga az inferno, ahol a pokol bugyrai fortyognak. Ugyan ebből egy szó sem igaz, de azért mondja.
De ha felocsúdtunk az ijedségből, látjuk, hogy az ablakon ott kopogtat Márki-Zay Péter, a Messiás, aki elhozza nekünk a paradicsomi állapotokat. Vele Gyurcsányt, Bajnait és a többi apostol urat és asszonyt. Akik biztosítanak bennünket arról, hogyha rájuk szavazunk, lesz itt majd finn-lappföldi oktatásügy, indiai szemműtét, és természetesen minden kerítés kolbászból lesz. Még a bunkó vidékieké is, a fogyatékosoké is, az aberrált fideszesekéről és a négerekéről nem is beszélve.
Ez lenne hát az a szép világ április 4-től, ahogy azt Márki-Zay, Cseh Katalin, Újhelyi vagy Dobrev Klára ígéri nekünk. De egy április 4-e volt már nekünk, 1945-ben. Negyven év nyomort, diktatúrát hozva az országra. Most az utódaik várják ezt a napot. Az igazi dátum azonban egy nappal előtte lesz. Április 3-án kell úgy szavaznunk, hogy maradjon inkább csak a rend és az építkezés.