Az Európai Unió hitele
Kicsit lejjebb adták a magyar ellenzéki EU parlamenti képviselők – Ujhelyi, Cseh Katalin, Donáth és társaik -, a kirohanásaikat az Orbán-kormány ellen. Még megy persze az évek óta megszokott, de a hazai ellenzék konyhájára semmit nem hozó Fidesz-szidás, de ezek a hangok csak a nyugati parlamenti képviselőket tudják lázba hozni. Amióta a lengyel alkotmánybíróság kimondta, hogy az EU Bírósága nem mindenható, nem hozhat kénye-kedve szerint országok belügyeibe beleszóló ítéleteket, kicsit halkabb lett a hang Brüsszelben. Főként, hogy a lengyel igazságügyi miniszter felkérte az EU Bíróságát, hogy vizsgálják meg például a német politika beleszólását a bíróságok kinevezésébe, és nézzük meg már, hogy hogyan is megy ez ezekben a nagyon demokratikus országokban. Mert az EU Parlament még azt is megállapította – hogy milyen jogon, az nagy kérdés -, hogy a lengyel alkotmánybíróság nem felel meg az európai normáknak. Mondván, hogy az alkotmánybíróság elnöknője, Julia Przylebska, Kaczyinski pártelnök híve, jó ismerőse. Az ilyen bírónő pedig nem alkalmas arra, hogy megfeleljen az EU csodálatos értékeinek. A néppárti, bajor Manfred Weber, egy szót sem említett a parlamenti felszólalásában arról, hogy a német alkotmánybíróság tagjait kifejezetten csak politikusokból álló bizottság választja ki, ráadásul titkos szavazással. A mostani alkotmánybírósági elnök, Stephan Harbarth, Angela Merkel elkötelezettje, a CDU parlamenti képviselője, frakcióvezető helyettese volt. Ne is beszéljünk az ügyészségről, ahol ugye Németországban államügyészség van, vagyis az ügyészi szervezet direkt módon a tartományi kormányoknak, benne az igazságügyi minisztereknek van alárendelve, nem a parlamentnek, mint például Magyarországon.
Érdekes módon az EU-ban csak a volt szocialista országok kerülnek pellengérre. Európa újrafelosztásakor szerencsésebb országok, Belgium, Hollandia, Dánia, Németország, Franciaország, sohasem. Csak a volt szovjet szféra lehet az, ahol csupa korrupt, protekcionista, nacionalista politikus él, nyugaton pedig a tiszták, az igazi demokraták. A mostani lengyel eset felszínre fogja hozni ezt a mindenki által eddig ismert, de elhallgatott kétszínűséget. Nem az EU, vagy bírósága döntötte el eddig sem, hogy merre kell menni Lengyelországnak, vagy Magyarországnak. A magyar és a lengyel nép kiáll a saját kormánya mellett, olyan többségi parlamenteket választva, amilyenről a nyugati országok politikusai csak álmodni tudnak. Arrafelé hosszú hónapok, sőt évek – lásd Hollandiát – telnek el, hogy valami gyenge, labilis kormánykoalíciót össze tudjanak hozni.
Az Ujhelyik, Cseh Katalinok az EU parlamentben sok mindenről mesélhetnek, de itthon nem. Hiába megy Márki-Zay EU-s vizitre, az embereket nem lehet megtéveszteni. Az EU a gazdaság és a békés egymás mellett élés nagyszerű tere, de nem a demokrácia tanító mestere. A lengyel-EU, és a magyar-EU vita csak és kizárólag az Európai Unió hitelét rontja. És ez kezd lassan leesni Nyugaton is.