Oltástalanság
Megkaptam a harmadik oltást. Mivel, mint előzőleg, úgy most sem volt kedvem üldögélni és várni, hogy meghalok-e, inkább lepattantam, mint az első két esetben is. Akkor mindkét oltás után – tavasz lévén – lenyomtam a szokásos bringaedzésemet. Most más sportprogramom volt, de kicsit meghúzódtam, gondolom, ez már a mellékhatás vagy mi a csuda.
Mielőtt belevágnék az oltatni vagy nem oltatni témába, bevezetésként leírom, miként éltem meg a járványt. Nos, felettébb egyszerűen, mindig azt csináltam, ami az aktuális hivatalos eljárás volt. Aki ismer, tudja, hogy általában a nekem nem tetsző dolgokat szóváteszem, de most nem éreztem magamban annyi tudást a járvánnyal kapcsolatban, hogy megkérdőjelezzem azoknak a döntéseit, akiknek ez a dolguk. Szóval simán birka voltam, ha maszkot kellett húzni, maszkot húztam, ha otthon kellett maradni, otthon maradtam, ha home office-ban kellett dolgozni, akkor úgy dolgoztam, és persze szabadidőmben gyakoroltam a bégetést, ahogy azt kell.
Igazából amúgy nem értettem, azokon kívül, akik elvesztették a munkájukat, hogy a többieknek mi is volt annyira kibírhatatlan. Nem lehetett koncertre menni, én sok 90 körüli embert ismerek, aki soha életében nem volt koncerten és mégis szép kort ért meg, ez igaz a focimeccsekre és minden másra is. Én a bezártságból adódó többletidőt olvasással, tanulással és írással töltöttem. Konkrétan két könyvem készült el a pandémia alatt.
Amikor szóba került, hogy lesz oltás a vírus ellen, azonnal regisztráltam, egyszerűen azért, mert tudtam, hogy a védőoltásoknak köszönhető, hogy sok súlyos betegség visszaszorult, a himlőtől a tbc-n át a gyermekbénulásig. Míg én a világirodalom remekeit olvastam és írtam a könyveimet, addig sokan megpróbálták virológussá képezni magukat. Valamiért nem esett le nekik, hogy az orvosi egyetem hat év és aztán a szakvizsgák is évekbe telnek, szóval, ők úgy gondolták, hogy ezt néhány órányi Google-használattal pótolni lehet. Általában simán bedőltek a csodaszerárusok szövegeinek, aki csodaolajat, csodacsokit, csodaakármit árultak, és magukévá tették a termékek eladására kitalált marketingszövegeket mint tudományos bizonyítékokat.
Az oltásellenesek nagy része meglehetősen vehemensen és a magyar nyelv és a helyesírás részleges ismeretével vetette magát a Facebook spontán virológiai konferenciáinak kommentfolyamába. Csoportok alakultak, ahol egymást erősítgetik a mellékhatásokat illetően (mondtam már, én is meghúzódtam, pedig nem szoktam).
Elképzelem, amint az egyik oltásellenes bemegy a McDonald’s-ba és míg megeszi a tartósítókkal és kitudja mivel teli menüt, megissza az extra Colát, közben rittyent egy posztot az oltások mellékhatásairól. Érdekes, hogy akik az oltástól félnek, azok nem félnek például kimenni a forgalomba, pedig mióta az oltások mennek, sokkal többen haltak meg közlekedési balesetben, mint az oltás következtében. Sőt abban is biztos vagyok, hogy amikor megbetegszenek és a csodaolaj, vagy a csodacsoki meg az extra mennyiségű C-vitamin nem segít, akkor orvoshoz mennek és elfogadják tőle a gyógyszereket, ha nagyon betegek, még olyasmit is bevesznek, amelyikhez fél méternyi útmutató van a mellékhatásokat sorolva. Amennyiben műtétre kerülne a sor, azt is bevállalják, pedig abban is lehet hiba, akár bele is lehet halni. Ez mind jöhet, ám hogyan képzeli az orvos, hogy valami kísérleti oltást ajánl neki?
Igen, ez is elhangzik sokszor, hogy nincsenek tapasztalatok és a vakcinák elkészültük után azonnal be lettek vetve. Ez igaz, viszont, ha öt évig vizsgálgatták volna, akkor lehet az öt év végén, nem sok mindenkinek lehetett volna beadni, mert addigra aki érzékeny erre a vírusra, mind belehalt volna. Arról is megfeledkeznek, hogy nemcsak a telefonok, hanem a laboratóriumok is fejlődtek közben, gondolom, egy mai labor és egy ötven évvel ezelőtti között pont annyi a különbség, mint egy akkori mobiltelefon és egy mostani között (tudom, 50 éve még nem volt mobil). Szóval a mai tudósok űrtechnikával és az azóta felhalmozott többlettudás birtokában dolgoznak.
Tehát én nem tudom, hogyan készülnek a vakcinák, nem is dolgom, hogy tudjam. Annyit tudok, hogy az oltások sok esetben segítettek már. Érdekes, hogy – tapasztalataim szerint – az oltásellenesek például nem olvasták el egyik vakcina leírását sem, pedig úgy könnyebb lenne cáfolni. Akkor ahelyett, hogy azt írják, birka vagyok, inkább azt írnák, hogy olvastam a vakcina leírás 527. oldalán, hogy… és jönnének a tudományos érvek, de ilyet én még nem tapasztaltam.
Összefoglalva: ez a vírus egy valamire biztosan jó volt, mégpedig arra, hogy megmutatta a társadalom mentális állapotát. Ezt az állapotot, miként a vakcinákat, kompetencia hiányában nem értékelném.
Összefoglalásul én azt gondolom, nem kellene tovább korlátozni senkit, csupán ajánlásokat tenni és kivárni, míg a józan belátás és a vírus elrendezi a dolgokat.